Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Látszólagos kezességi szerződések és az újabb jogfejlődés

122 jűleg áll be. Kérdés, így van-e ez a delcredereügynök esetében is? Törvényes rendelkezés hiányában az eset körülményei szerint lesz eldöntendő, vájjon a megbizó fordulhat-e egyenesen az ügynök ellen, vagy pedig tartozik követelésének behajtását előbb a harmadik szerződőféllel szemben megkísérelni. Ha az ügynök önálló kereskedő, különösen, ha üzletének nagyobb terjedelménél fogva a megbizó joggal elvárhatja tőle, hogy a harmadik szerződőfél kötelezettségéért közvetlenül helyt álljon, úgy indokolt a megbizót az előperlés kötelezettsége alól mentesíteni, — ellenben, ha az ügynök bár kereskedő, de üzlete a kisipar körét nem haladja meg, különöskép, ha alkalmazottnak tekintendő, úgy a megbízónak, vagy főnöknek előbb a harmadikon kell megkísérelnie követelése behajtását. Annyival inkább áll ez, mert az ügynök az ügyletet nem saját nevében köti, — mint a bizományos, — hanem a megbizó nevében, tehát csak az utóbbinak van módjában a harmadiktól teljesítést követelni és követelését per útján érvényesíteni. A közvetlen felelősség ennélfogva az ügynöki delcredere esetében sohasem vélelmezhető. Ellenkezőleg abban az esetben, ha a megbizó az inkasszót és a perlést kifejezetten magának tartotta fenn, indokolt a vélelem, hogy az előperlés kötelezettségét is magára vállalta. Ez esetben az ügynök felelőssége hasonló a közönséges, esetleg a kártalanító kezes felelősségéhez, anélkül azonban, hogy az ügynök ezáltal kezessé minősülne át. Másszóval: az ügynök közönséges, — illetve kártalanító kezes módjára felelős, de nem közönséges, — vagy kártalanító kezesként.27) Az elmondottakban a garanciaszerződés és a delcrederevállalás jogi konstrukciója kapcsán igyekeztem rámutatni azon okokra, amelyek ezen két szerződési kategóriának a kezességtől való elkülönítését indokolják. A problémák tisztázásánál közrejátszó szociális szempontok, valamint a válságjoggal való kapcsolatok különösen aktuálissá teszik a kérdéssel való beható foglalkozást. Célom, az anyag vázlatos ismertetésével, ezúttal csak az volt, hogy a közfigyelmet ezekre úgy a magánjog, mint a kereskedelmi jog területén oly fontos kérdésekre felhívjam, utalva arra, hogy egy helyes és minden irányban megnyugtató jogfejlődés érdekében üdvös és kívánatos volna, hogy az általam felvetett probléma, hivatottabbak részéről is, megvitatás tárgyát képezze. -7) Helytelen tehát Staub-Könige azon álláspontja, hogy az ügynöki delcredere (ellentétben a bizományosi delcrederével) kezességnek tekintendő, annyival is inkább, mert ellenkezik saját, a kezesség fejezetében vallott felfogásával, mely szerint a delcrederekötelezettség nem kezesség, hanem csak a kezességhez hasonló jogviszony (id. m. I. k. 360. old. 17. jzt. és II. k. 1200. old. 59. jzt).