Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Felek és képviselet a perjogban. A m. kir Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez

123 Felek és képviselet a perjogban. A m. kir. Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez. Irta: dr. Zsöllei Kálmán kir. járásbirósági jegyző. Igen sok esetben megtörténik, hogy valamely magánjogot nem az a személy érvényesít, akit ez a jog az anyagi jog szabályai szerint megillet, hanem egy olyan személy lép fel felperesként, akit vagy valamely jogszabály közvetlenül, vagy valamely jogszabály alapján a bíróság, vagy más hatóság (pl. a Vht. 124. és 132. §.), vagy pedig maga az anyagi jog szabályai szerint jogosult (m. kir. Kúria 43. sz. polgári döntvénye) ruházott fel azzal a joggal, hogy a szóbanforgó igényt az alperessel szemben érvényesítse. Kit kell ilyen esetekben peres félnek tekinteni: a felperesként fellépő személyt, vagy pedig magát az anyagi jog szerint jogosultat? Alakilag mindenesetre úgy tűnik fel, mintha a perjogi jogviszony egyrészt a felperesként fellépő személy és a bíróság, másrészt pedig a felperesként fellépő személy és az alperes között jönne létre, azaz a perben és a pert befejező határozatban formailag a felperesként fellépő személy jelentkezik közvetlenül jogosítottnak, illetve kötelezettnek, tehát őt kellene tekinteni peres félnek is. Kétségtelen azonban az is, hogy nem az anyagi jogszabályok szerint jogosult által indított pernek és az abban hozott határozatnak magára az anyagi jog szerint jogosultra is ugyanazon hatállyal kell bírnia, mintha ő a pert a saját személyében indította volna meg és folytatta volna le. Az ellenkező álláspont elfogadása a legteljesebb jogbizonytalanságra vezetne, mert ha az anyagi szabályok szerint jogosultat nem tekintjük félnek, akkor ő a saját személyében külön is pert indíthatna az alperes ellen anélkül, hogy ebben az újabb perben az adós a Pp. 180. §. 5. pontjában meghatározott perfüggőséggel, vagy az első per jogerős befejezése után a res iudicatá-val védekezhetne. S azokban az esetekben, amikor valaki cselekvőképességgel nem bíró személy törvényes képviselőjeként formailag a saját felperessége alatt indít pert, noha a Pp. 374. §-a szerint ilyenkor a törvényes képviselő eskü alatt „félként" hallgatható ki, általában helyesnek is elfogadott nézet az, hogy a valóságban nem a felperesként fellépő törvényes képviselő, hanem az általa képviselt cselekvőképtelen egyén tekintendő peres félnek. Törvényes képviselettel állunk azonban szemben akkor is, ha valakit jogszabály jogosít fel arra, hogy másnak a követelését a saját nevében érvényesíthesse, így pl. a csődtömeggondnok, a zárgondnok, a követelés behajtására feljogosított végrehajtató, vagy kirendelt ügygondnok által indított perekben, amikor tehát szintén nem a felperesként jelentkező tömeggondnok, zárgondnok, végrehajtató, vagy ügygondnok, hanem az általuk képviselt vagyonbukott, végrehajtást, vagy zárlatot szenvedő tekintendő félnek. Dr. Katona Gábor a Kereskedelmi Jog XXXII. évf. 8. sz.-ban „Perjogi bizomány a gyakorlatban" c. cikkében a követelés behajtására fel-