Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Látszólagos kezességi szerződések és az újabb jogfejlődés

112 hármas congruentia aranyszabályát, amely szerint egyrészről a biztosított felek által fizetett biztosítási díjak, másrészről a biztosító társaság által, az esemény beálltakor fizetendő biztosítási összegek és harmadszor az életbiztosításoknál képzendő úgynevezett díjtartalékok között a legteljesebb valutáris egyensúly állapotának kell fennállani. Ennélfogva, szerény véleményem szerint, az anyagi igazság egyenesen megköveteli, hogy elsősorban a biztosító társaság viselje a felelősséget azért, ha az ilyen vagy ehhez hasonló valutáris bizonytalanságokat kellő időben el nem oszlatta és kellőképen nem rendezte és az ilyen bizonytalanságok nyitvatartásából legkevésbbé éppen a biztosító társaságnak szabad, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának sérelmével, hasznot húznia. Épen a biztosítási összeg meghatározásánál — amennyiben valutáris bizonytalanságok vagy viták vannak — nagyon is fontos szempont lehet az, hogy a biztosított fél a biztosítási díjakat hogyan fizette és a biztosító társaság azokat hogyan fogadta el. Sőt itt a többször említett német jogfejlődés is ebbe az irányba mutat.43) Látszólagos kezességi szerződések és az újabb jogfejlődés. Irta: dr. Brachfeld Dezső ügyvéd. I. Hogy a kezesség mellett vannak egyes oly szerződési kategóriák, amelyek ahhoz hasonlítanak, de mégsem tekinthetők kezességnek, nálunk alig ismeretes. A gyakorlatban általában minden harmadik személy kötelezettségéért elvállalt helytállást kezességnek szokás minősíteni, holott úgy a jogi konstrukció, mint a jogi hatások szempontjából az esetek különböző természetűek. A kezességet érintő újabbi külföldi jogfejlődésre jellemző, hogy az eddigi individualisztikus felfogással szemben, — mely a kezességvállalást egyáltalában nem korlátozta, — mindinkább tért nyert egy bizonyos egészséges intervencionizmus, mely az egyén védelmében egyes, bár enyhe, de általános korlátozásokat állított fel.1) A német és svájci jogban a kezesség érvényéhez írás43) Reichsgericht VII. 59/35.; 1935. júl. 5. l) A rómaiak igen erélyesen korlátozták a kezességválallalást, amenynyiben bizonyos egyének kezességvállalási képességét teljesen, vagy részben kizárták: a senatusconsultum Velleianum értelmében nők kezessége érvénytelen, papok és katonák pedig nem kezeskedhettek bizonyos szerződésekből eredő kötelezettségekért.