Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

Iü7 a) Megállapítja azt, hogy a ualutáris különbözetből kifolyólag elszenvedeti káraim csakis akkor hivatkozhatnék joggal az alperes, ha e veszteségei olyan nagymérvűek volnának, hogy azok miatt őt csődveszély fenyegetné. Ebben az esetben ugyanis a fennálló német törvényes rendelkezések szerint a felügyeleti hatóság közben jöttével kérhetné fizetési kötelezettségeinek aránylagos mérséklését.27) b) Másrészről megállapítja azt is a Reichsgericht, hogy a mindenkori dollár-árfolyammal való összefüggés megállapítására a ,.besondere Bedingungen" (v. ö. magyar ügy ..külön biztosítási feltételek") rendelkezései korántsem elegendőek és az alperesi védekezés csak akkor állhatna meg, ha a felek között utólag létrejött olyan értelmű kifejezett megállapodás volna bizonyítható, hogy: ,,mostantól kezdve mindkét fél teljesítései a dollár mindenkori árfolyamához igazodjanak^ ( . . . dass die beiderseitigen Leistungen nunmehr nach dem jewiligen Dollarkurs berechnet werden sollten"). Ezzel szemben a konkrét ügyben azt állapítja meg a Reichsgericht, hogy felperes elhalt férje (a biztosított) egyenlő márka-összegeket fizetett és a biztosító társaság csak az utolsó évben térített vissza valamit, amit ő hallgatagon (joglemondás nélkül) fogadott el. A Reichsgericht tehát az alperesi biztosító társaságnak itt egy újabb mulasztását állapítja meg, amellyel perbeli álláspontját meggyengítette. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának vizsgálata tényleg olyan jogelv és egyben méltányossági szabály, amely a modern jogfejlődésben egyre több és több helyen tért hódít. Az adott esetben ez azt jelentené, hogy a biztosító társaság ugyanazon az alapon tartozik fizetni, amilyen alapon a biztosítási díjakat felszámította, illetve elfogadta. Ugynez az elv a ,,pro rata temporis" számítási-elvvel kiegészítve érvényesül — mint fentebb is láttuk — a legutóbbi osztrák biztosítási rendeletben. Ami a biztosító társaságok — jogi értelemben vett — „mulasztásait" illeti, azok tényleg több tekintetben megállapíthatók annyiban is, hogy ebben a most oly kényelmetlenné vált felemás helyzetbe belekerültek és annyiban is, hogy ebből — jobbra vagy balra — kellő időben nem igyekeztek kibontakozni. V. Ugyancsak egészen külön kell foglalkozni azzal a fentebi) már említett másik kúriai határozattal is,28) amely egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta azt, hogy effektív dollár-klauzula esetében a biztosított a dollárfizetés lejárta (esedékessége) nap27) Itt röviden rá akarok mutatni arra, hogy hasonló rendelkezések — a biztosító társaságok „válságos helyzetére" utalással — a magyar törvényekben is találhatók (v. ö. 1923:VIII. t.-c. 8. §.). 28) C. VII. 1209/1934. (v. ö. 2. sz. jegyz.).