Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

108 ján, nem pedig a tényleges fizetés napján fennálló dollár árfolyamnak megfelelő pengő-összeget tartozik megfizetni. Mindenekelőtt igen érdekes itt az Ítéleti indokolásnak az a része, amely az időközben beállott deviza-korlátozási állapotra tekintettel az effektív-klauzuláról kimondja azt, hogy: „ezt a szerződéses kikötést jogilag lehetetlennek és mint ilyent nem létezőnek" kell tekinteni. Igen éles ellentétbe került itt a kir. Kúria az effektív valutára szóló jelzálogos követelések tekintetében ismételten elfoglalt29) és általam kezdettől fogva kifogásolt30) — elvi álláspontjával, amely szerint a devizakorlátozási rendeletek ,,a külföldi pénznemek forgalmát nem zárják ki, csupán korlátozzák" s ebből azt a végső következtetést is levonta a felsőbíróság, hogy a hitelező ragaszkodhatik az effektiv-dollárban való fizetéshez a pengőben való teljesítés pedig joghatályos teljesítésnek nem tekinthető. Természetesen nagy szerepet játszik a biztosítási ügyletek különböző elbírálásánál a biztosított által teljesítendő időszaki szolgálatások (díjfizetések) jogi és gyakorlati jelentősége, azonban végeredményben mégis csak az történt — ami meg fog történni a jelzálogos valuta-kölcsönöknél is, az ingatlanok forgalma és tehermentesítése érdekében —, hogy a ,,haladó élet" nem bírja el sokáig a rideg legalitási elv béklyóit és a ,,clausula rebus sic stantibus" segítségével áttöri a jogi formalitások korlátait. Az újabb jogi formula pedig, amely átsegít a nehézségen, előbb vagy utóbb mindig előkerül és érvényesülést talál. Mindenesetre tény az, hogy az effektiv-klauzulának — nálunk általában kissé túlzásbavitt — merevségén ismét egy újabb csorbát ejtett a jogfejlődés akkor, amidőn az effektív valutára szóló biztosítási szerződéseknél az effektivitást „jogilag lehetetlennek" és ennélfogva „nem létezőnek" nyilvánította a magyar felsőbíróság. Egyébként ez a felfogás teljesen megegyezik a legújabb osztrák tételes jogfejlődésnek azzal az elvi álláspontjával, amely épen a biztosítási ügyleteknél kifejezetten egyenlővé teszi a valóságos és a nem valóságos („effektív oder nicht effektív") valutakikötéseket.31) Látszik tehát, hogy az effektiv-valuta-klauzula a biztosítási szerződéseknél a dolog természeténél fogva immár kérlelhetetlenül megsemmisül. Ennél még tovább megy a fentebb is érintett lengyel jogfejlődés, amely immár a minden néven nevezendő valuta-klauzulák utolsó maradványát is teljesen kiirtotta a biz-9) C. V. 3526/932., C. V. 2925/932. Devizajog 150. old. Jelz. Valutakövetelések 77. old. Attila-nyomda rí. kiadás.;. 1934. 1933. júl. 21.-Í osztrák biztosítási Stichtag-rendelet 1. §-a.