Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

101 Ebből a szempontból is elsősorban a fentebb már említett 1933. márc. 23-i két alaprendelet jön figyelembe, amelyek úgy a valuta-, mint az arany-klauzula kötelezettségeket általánosságban újra-szabályozták, ezenfelül pedig a biztosítási szerződésekre vonatkozó 1933. július 21-i külön-rendelet (u. n. 6-ik Stichtagrendelet), amely az alaprendeletek12) amúgy is elég komplikált kompromisszumos átértékelési-elveit a biztosítási ügyletekre még komplikáltabban léptette életbe. A lényeg talán leginkább abban foglalható össze, hogy két amúgy is kissé mesterségesen konstruált egyenérték-számítás (arany-klauzula esetén u. n. ,,Bönsenkammergoldkurs", valutaklauzula esetén u. n. ,,Privatclearingkurs") a biztosítási szerződések átértékelésére egyelőre egy nagyobb levonással (20°/o) lép életbe, úgyhogy később az évek során maga a levonás fokozatosan csökken. (Emellett külön kiegyenlítési szabályok vannak a dollárnál és a fontnál és különön szabályok a többi valutáknál.) Ezenkívül számtalan speciális jogszabály teszi még nehezebbé az egységes áttekintést. Pl. amennyiben a legutolsó időben esedékessé vált biztosítási díjak egy részét a biztosított a Nemzeti Bank hivatalos kurzusánál magasabb átszámítási árfolyamon fizette, akkor idő-arányban és érték-arányban csökkentendő a fenti csökkenés. (NB. Maga az elgondolás igen figyelemreméltó.) Viszont, ha a biztosított felet valami mulasztás terheli — pl. a pénz felvételében, vagy további bizonyítékok szolgáltatásában stb. — akkor egyáltalán nem a Privatclearingkurs, hanem csak a Nemzeti banki hivatalos árfolyam nyer alkalmazást, stb. A jogi helyzet mindenesetre nnyira komplikált, hogy pl. az osztrák Legfelsőbb Törvényszék e rendeletek megjelenése óta több ízben hozott olyan határozatokat, amelyekben a legnagyobb részletességgel van megállapítva a magasabb összegre vonatkozó kereseti igény jogalapja, azonban valamely külön jogszabály jogfosztó rendelkezése alapján a felperes végül mégis pervesztessé válik.13) Kétségtelen, hogy ez a komplikált elgondolású és gyakorlatilag be nem vált osztrák jogi szabályozás nem minden tekintetben követendő példa. Azonban mégis le kell szögezni mindenekelőtt azt, hogy már az osztrák kodifikáció is elég mélyen beleavatkozott ezekbe a kérdésekbe és másodsorban azt is meg kell említeni, hogy épen az 1933. július 21-i külön rendelet a biztosításoknál teljesen egyenlően szabályozza a valóságos és a nem valóságos („effektív oder nich effektív") valuta-kötelezettségeket, amivel egyúttal az effektiv-klauzulán, mint ilyenen is újabb rést ütött. 12) 1933. márc. 23-i u. n. Goldklauselvorderung és Goldschuldenerleichterungsverordnung. 13) V. ö. Rechtsprechung 1935. júniusi szám.