Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

100 címletek az értékpapir-piac és a valuta-piac együttes veszteségét szenvedték el s mindezekre tekintettel úgy a valutáris-egyensúly, mint az értékegyensúly megvizsgálásánál a legnagyobb óvatossággal kell majd eljárni és kell azt megállapítani, hogy mi tekintessék a konverzió után tényleg nélkülözhetőnek és beszolgáltatásra kötelesnek. Végül is a jelzett Ankéten abban történt megállapodás, hogy a díjtartaléki alapok valutáris revíziója a konverzió lebonyolítása utáni első mérlegig függőben tartassék, azonban még akkor is elsősorban az vizsgáltassék meg, hogy a megmaradt (nem konvertált és nem stornírozott) valutáris kötelezettségek egészséges módon (,,durch Erhaltung bzw. Schaffung einer gesunden kongruenten Deckung") fedezve legyenek. Viszont amiről az állami felügyeleti hatóság mégis meg fogja állapítani, hogy nélkülözhető, az a jegybanknak haladéktalanul beszolgáltatandó lesz (solche Werte müssen der Reichsbank ,,umgehend" angeboten w érden). Külön ki akarom emelni azt is, hogy az átalakítás úgy az effektív, mint a nem effektív valuta-biztosításokra (,,Umstellung von Dollár- oder Dollar-Basis-Versicherungen") egyaránt kiterjedt, amennyiben belföldi ügyletekről volt szó. Egyúttal pedig pro futuro be is tiltatott a belföldi ügyfelekkel idegen valutában való ügyletkötés, kivévén ha a biztosítást kereső fél igazolni tudja azt, hogy lakóhelyét tartósan külföldre — éspedig ugyanazon országba, amelynek valutájában szerződni kíván — fogja áthelyezni. Végül igen érdekes a legújabb német jogfejlődés a viszontbiztosítási díjak valutáris problémája szempontjából is. Ugyanis — mint fentebb is említettem — a német biztosítási tevékenység végeredményben devizákat produkál s ennélfogva úgy a német intézetek, mint az idegen biztosítók belföldi képviseleteinek deviza-ellátása elég liberálisan kezelhető, ennek ellenére azonban pl. a legutolsó (1935. febr.-i) kodifikációba már kifejezetten belekerült, hogy a valutában fizetett viszontbiztosítási díjak „ellenszolgáltatásának" (Gegenleistung) vagyis az aránylagos hozzájárulásnak valutában való megtérítése külön igazolandó, illetőleg ellenőrizendő lesz. Egyúttal pedig külön valuta-büncselekménnyé (!) nyiváníttatott az az eljárás, ha a viszontbiztosítási díjakat a külföldi főintézetnek fizetik, de adott esetben annak belföldi képviselete fizeti meg a biztosítási hozzájárulást. (Richtlinien IV. 35. Abs. 2.) Természetesen egészen más a helyzet Ausztriában, amely egyrészről kicsi ország, másrészről magának a biztosítási tevékenységnek nemzetközi vonatkozásai is mások. Itt is figyelmet érdemel azonban az a körülmény, hogy a belföldi valuta-biztosítások és arany-klauzulás biztosítások ügyébe a jogszabály-alkotás már évekkel ezelőtt beleavatkozott.