Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

99 tétetett ugyan, hogy a biztosított feleket meggyőzzék az átalakítás szükségességéről, de mégis anélkül, hogy elhatározási szabadságukat korlátoznák (ohne derén Entschlussfreiheit vorzubeugen) a társaság által tett fenti értelmű ajánlat elfogadása tekintetében. Igen tanulságos itt az a momentum is, hogy az összes dollárbiztosítások átalakítási árfolyama egységesen és a lefelé kerekített hivatalos kurzusban (immer mit dem Kurse vom 2.50 RM) van meghatározva, ami egyrészt elvi okokra, másrészt gyakorlati megfontolásokra vezethető vissza. Már egyéb tanulmányaimban részletesen voltam bátor rámutatni arra, hogy a német jogfejlődés a jegybanki hivatalos árfolyamok kizárólagos érvényét (ellentétben az osztrák felfogással) az átszámításoknál is a legnagyobb következetességgel vitte keresztül. Viszont praktikus szempontból az alacsony árfolyamon való átváltoztatás egyúttal általános leszállítást jelent a biztosítási díjak s a biztosítási összegek tekintetében. Ez azonban megfelel a mai gazdasági helyzet hanyatló tendenciájának, mert a biztosítási díjak leszállítása lépést tart a biztosítottak általában csökkenő teljesítőképességével, míg a biztosítási vállalatok kötelezettségeinek mérséklése részben eszkomptálja azt az értékveszteséget, amely a dollárbiztosítások díjtartaléki alapjában fekvő címletek értékében részben a dollár-esés, részben a valóságos árfolyam-veszteség következtében előállott. De még egy további szempontból is igen tanulságos a német jogfejlődésnek ez a része. Ugyanis a belföldi valutabiztosításoknak márkára való átalakításával kapcsolatban kimondatott az is, hogy a lebonyolítás után a díjtartalékokat is revidiálni kell és az állami felügyeleti hatóság ellenőrzése mellett meg kell állapítani, hogy mik azok az értékek, ameyek egyrészről a valutáris egyensúly szempontjából nélkülözhetővé váltak (Versicherungstechnisch nicht mehr erforderlich sind) és másrészről tényleges valutáris jelentőséggel bírnak s ezekre nézve új beszolgáltatási kötelezettség (Anbietungspflicht) nyílik meg. Nem érdektelen, hogy utóbb (1934. ápr. 26-án) ebben a kérdésben egy ankét is tartatott, amelyen a Reichswirtschaftsministerium, a Reichsstelle für Devisenbewirtschaftung, a Reichsaufsichtsamt für Privat-Versicherung és a Reichsverband der PrivatVersicherung képviselői vettek részt s amelyen a német biztosítók is teljes eenergiával előtérbe tolták a dollárbiztosítások díjtartaléki alapjában fekvő dollár-kötvények, záloglevelek és egyéb értékek problémáját. Különösen felhívták a figyelmet egyrészről arra, hogy ezek a nagyrészt belföldi kibocsájtású dollár-kötvények és egyéb értékek annakidején a valutáris kötelezettségekre alkalmas fedezetnek látszottak, azonban a változott viszonyok folytán ma már megszűntek azok lenni („vielleicht einmal als Valutadeckungsmittel zur Deckung geeignet erschienen, es jetzf aber nicht mehr sind") és másrészről arra is, hogy ezek a dollár-