Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

98 Tény azonban az is, hogy a többé-kevésbbé hasonló helyzetben levő külföldi országok jogszabály-alkotása már a legkülönbözőbb formában indokoltnak látta beleavatkozni a valutabiztosítások kérdésébe is, míg nálunk ebben az irányban mindeddig semmi sem történt. A már fentebb is hivatkozott lengyel valutáris kodifikáció pl. olyan mélyen belenyúlt a kérdésbe, hogy a múltra nézve minden belföldön fizetendő valuta-kötelezettséget törvény erejénél fogva zlotyra alakította át, a jövőre nézve pedig egyszerűen „betiltotta", hogy biztosítási ügyletek idegen valutában köttessenek. (59/934. sz. törvényerejű eln. rend. 1., 4. és 12. §. Hiv. lap, 1934. jul. 20-i szám.) Németországban az a helyzet, hogy bár egyébként a kötött deviza-gazdálkodás legszigorúbb formája áll fenn, épen a biztosítási üzletág némileg kivételes elbánásban részesül, mivel a német biztosítási vállalatok kiterjedt külföldi tevékenysége következtében a valutabiztosítások végeredményben nem devizát emésztenek, hanem devizát produkálnak a német deviza-gazda ság részére. A német biztosítási vállalatok deviza-ellátása előzetesen meg adott ú. n. általános engedélyek (Allgemeine-Genehmigungen) alapján történik; esetenkénti engedélyek (Einzel-Genehmigungen) igénylésére csak ritkán kerül a sor, de ezek is megkülönböztetett elbánásban részesülnek. (Diese Antráge werden bei der táglichen Zuteilung besonders bevorzugt behandelt etz. Ri IV. 37 Dr. Rentrop-Lippert-Gambke XV. o.) Épen mert Németországban az egész biztosítási tevékenység deviza-szempontból produktív jelentőségű („Der VersicherungsVerkehr als devisenschaffender Zweig"), a külföldi és belföldi valuta-üzlet egyideig meglehetősen egybefolyt, az újabb devizakodifikáció azonban már elrendelte a belföldi és külföldi üzlet (In- und Auslandgescháft) elkülönítését (v. ö. 1932. évi Richtlinien III. 180., 1935. évi Richtlinien IV. 38. Abs. 2.). Már a birodalmi deviza-hivatal (Reichsstelle für Devisenbewirtschaftung) 14/34. számú (majd 36/35. és 195/35. sz.) körrendelete teljesen beszüntette a belföldi üzletben 1934. szeptember 30-tól kezdve esedékessé váló valuta-biztosítási díjak engedélyezését és ennek kapcsán „elvileg" elrendelte azt is, hogy az idegen pénznemre szóló belföldi biztosítások márkára átalakítandók. („Die inlándischen Fremdwáhrungsversicherungen müssen (!) deshalb in Reichsmark umgestellt werden"). Ez a szigorú felhívás a biztosító társaságokhoz teljesen kötelező formában intéztetett („wir ordnen hiermit allgemeinverbindlich an"), leszögezve azt a célt is, hogy a valutáris átalakításnak egységes elvek szerint kell történnie („mit dem Ziel, eine einheitliche Behandlung der Umstellung zu erreichen"); viszont a biztosítottakkal szemben a szerződési szabadság — legalábbis elvileg mégis fenntartatott, amennyiben a biztosító társaságok kötelességévé