Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Angyal Pál: A rablás és zsarolás. A magyar büntetőjog kézikönyvének 11. kötete

77 mek, elmebeteg, vagy ittassal szemben? Szerző azt kutatja, tudott-e ia tettes az erőszak kifejtéslének fölösleges voltáról, ül. arról, hogy ,a isértett nem fog ellentállást kifejteni? és osiak akkor zárja ki a rablási erőszak megállapítását, ha tudott róla. Szerény véleményem szerint ez iaz álláspont túlságosan közel áll a gyakorlatunk által el nem fogadott szubjektivisfca felfogáshoz. Véleményem szerint a kérdést 'a való tényállás fokozottabb figyelembevétele útján kellene eldönteni és ellenitállás kizárt volta esetén a rablásii erőszakot elvileg kell kizárni. A rablási fenyegetés, az öntudatlan, vagy védelemre képtelen állapotba helyezés, az eszköztevékenységek célja és időpontja, a kísérlet, részesség, szándék és többséget tárgyazó fejezetek a büntetőjogi essay-irodalomnak remekei, melyek a megjelenésük óta eltelt rövid idő óta is egy csapásra hódtíották imeg az egész magyar 'Olvasóközönség lelkét. Közismertté válásuk folytán pedig nem szorulnak igénytelen tollam által való ösunertetósre. Ugyanez áll a műnek második, ,a zsarolást tárgyazó részéről is, mely fölfogásának eredeti, az uralgó fölfogással sok tekintetben ellentétes, a gyakorlati 'szempontokat iszem elől sohasem (tévesztő irányánál fogva, közvetlenül tett tapasztalataimnak tanúsága szerint is már eddig is több esetben döntő súllyal esett latba nehéz büntetőjogi kérdéseknek bírósági eldöntésénél. Erre való tekintettel a sóik, az olvasó érdeklődését elemi erővel 'megragadó rész közül csak egy-két kutyafuttában kiragadott gondolattöredékkel foglalkozom. Szerző szerint a zsarolás — ellentétben Hittllet, aíki a szömélyes szabadság elleni bűncselekmények közé sorozta; személyes szabadságot sértő, egyben azonban vagyon elleni ós kizsákmányolási bűncselekmény, melyet Sauer méltán nevezett el Kulturdelikt-nek, szemben a Knabendelikt-számbamenő rablással. Oly hátrány kilátásbahelyezóse, melynek bekövetkezésétől mindenképen tarthatunk, amelynek lehetősége a kilátásbahelyezéstől függetlenül, kisebb-nagyobb félelemérzés! keltve bennünk, akaratunk szabad elhatározását bizonyos mértékben úgyis befolyásolja, nem fenyegetés a szó jogi értelmiében. Ezeket iá hátrányokat, kellemetlenségéket szerző Frank nyomán „forgalomszerű bajok"-nak (verkehrsmássige Übel) nevezi, mert ezek bekövetkezésére a forgalom szabályai szerint és tehát a normális életben számítani kell. Minden háztulajdonos tudja, hogy ha a bérlőenk a liakás (karbantartási kívánságait nem teljesíti, az valószínűleg felmondja a bérletet. Ha tehát a bérdő a karbantartás iránti kívánságát azzal terjeszti elő, hogy, ha a háztulajdonos nem teljesíti kívánságait, felmond: a háztulajdonos szabad elhatározási képességét ezzel nem csökkenti, mert olyanra utalt, aminek beállása amúgyis valószínű volt. De oly bajnak kilá'.ásbahelyezése, melynek előidézése megengedett, fenyegetés lesz, ha az azzal felkeltett félelemérzés nem normális imotivációja az akairatelhatáirio-