Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Angyal Pál: A rablás és zsarolás. A magyar büntetőjog kézikönyvének 11. kötete

76 Ellentétben a francia állásponttal, mely szerint a rablás voltak-épen a lopásnak egy alfaja, (erőszakos lopás) Gsemegi helyesen minősítette ia rablást önálló büncselekménynék. Innét van — úgymond szerző — hogy alklkor lis megállapítható a rablás, ha a dologelvétel önmagában scak kihágásként minősülne és nem lesz indítványi jellegűvé, ha a btk. 342. vagy 343. §-ában felsorolt személyek ellen ikövették, el, avagy a Bn. 51. és az 1879. XXXI. 90. -és az 1894. XII. 93. §. a) pontjában felsorolt a törvényhozás által a lopás tárgyköréből kiemelt ingókon követik el. Szerző helyesen emeli íki, hogy a fenyegetéssel tkierőszalkolt átadás is ideesik, mert elviétel jellegével ibliir. És ha a Sértett az ingót annak (következtében adta át a tettesmék, hogy ez az akaratát suggestióval teljesen lenyűgözte, elvétel állapítandó meg. Felveti a kérdést, quid jurás, ha laz elvételre, 111. leli tulaj donításra irányuló célzat nélkül végrehajtott ölés után történt az elvétel? E tárgyra vonatkozó fejtegetései fölötte érdekeseik. Ily esetben az ölés halmazati viszonyba ikerül, nem a rablással, hanem a lopással, ha a (megölt örökösének birtokába került az ingó. Ellenesetben, ha t. i. nem került annak birtokába: a sikkasztással. De gyakorlati szempontból nézve a dolgot, véleményem szerint mindig lopás lesz megállapítható, mert bár a deláció elvén épült magánjogi gyakorlatunk szeriint a megölt személy ingója a halál pillanatában az öröikös tulajdonává lesz (1. azonban erre nézve Szladits: Kár, fejtegetéseit a Fodor f. magánjog V. kötetében), de az ölés véghezvitele és az ingók elvétele közötti időben annak birtokává, gyakorlati okokból, nem. így hát a tettes a maga bírlalatáiból tulajdoníthatja csak el. Ez felel meg egyébként a Kúria álláspontjának dús. A Kúriánák Bjt. 72. >k. 56. 1. k. álláspontjával szemben . . mely iszerint a köztulajdonbavétel céljából való (elvétel nem rablás, hanem zsarolás, szerző véleményem szerint 'logikusan helyezkedik ellenkező álláspontra, mert az eltulajdonítás célzata tekintetében a törvény nem distingvál. A vis absoluta és compuilsiva közti 'különbséget, a vis in homdne (személytől eredő és személy ellen irányuló) erőszak, a vis in re (merőben dolog elleni) vagy a személyt a dolgon keresztül érintő (vis in hiominem) fogalmát (klasszikus rövidséggel sikerült tisztáznia, utalván Isaák nyomán arra, hogy az ellentállásra időt nem engedő erőszak (elragadás) nem rablási erőszak; amint ezt egyébként a Degré f. Zsebkönyv is (kifejti; de a Kúria is osak lopást állapít meg a nyakzsinóron lógó ékszer leszakítójával szemben. A könnyű testisértós határát meg nem haladó ibántalmazás, szerző úr szörint is, beleolvad a rablási erőszakba, és nem létesít anyagi halmazatot. Szerző felveti a lkérdést: erőszak-e az oly fellépés, melyet ellentálliásra (képtelen (személlyel szemben követnek el, ftU. melyet oly esetben fejtettek ki, ímikor komoly ellentállás nem volt várható? Másszóva: erőszak-e a fölösleges erőkifejtés, p. o. gyer-