Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Angyal Pál: A rablás és zsarolás. A magyar büntetőjog kézikönyvének 11. kötete

75 Lapunk szerkesztőbizottságának egyhangú elhatározása alapján kiváló szerkesztőnk tiltakozása ellenére is meg kell emlékeznünk ezen a helyen lapunk szerkesztőjének, dr. Nagy Dezső Bálint ügyvédnek m. kir. közigazgatási bíróvá történt kinevezéséről. Aki Nagy Dezső Bálint nemes egyéniségét, puritán gondolkodását, széleskörű szaktudását, lanikadatlan szorgalmát és határtalan munkabírását ismeri, magyon jól tudja, hogy ez a kinevezés nemcsak az új közigazgatási biróra nézve jelent rendkívüli megtiszteltetését, örömet és megbecsülést, hanem elsősorban nyereséget jelent a közigazgatási jogszolgáltatás számára, amely Nagy Dezső Bálint személyében rendkívüli új erkölcsi értékkel gyarapodott. Ámde nem haladhatunk el szó nélkül e mellett a kinevezés mellett már azért sem, mert a Kormányzó Ur ö Főméltóságának és a kormánynak ebben a — bizonyára a magas Bíróság elnöke által is sugallott — tényében egyfelől az ügyvédi karnak újabb rendkívüli megbecsülését, másfelől a komoly és elmélyülő szellemi munkának elismerését látjuk. Régi igazság, hogy igazán jó bíró csak az lehet, aki a jogért és az anyagi igazság érvényesülés nehéz harcában maga is közvetlenül részt vett, aki ebben a (harcban a gyakorlati jogi élet minden vonatkozását Iközvetlenül megismerte és aiki ebben a nehéz harcban is mindenkor meg tudta őrizni ügyvédi tógájának szeplőtlen tisztaságát. Nagy Dezső Bálint nemcsak ezeknek a feltételeknek felelt meg, hanem mindezen felül széleskörű jogi tudásának értékes gyümölcseit számos komoly jogi szakmunkában tette IközJkinccsé. Szívből kívánjuk, hogy Nagy Dezső Bálint további munkásságát közigazgatási birói minőségében is mindenkor siker és elismerés koronázza! Markos Olivér. Angyal Pál: A rablás és zsarolás. A magyar büntetőjog kézikönyvének 11. kötete. Szerző úr a mű első köteteiből jó] ismert rendszerénék megfelelően mind iá bét büniscelekmény taglalaláisánál elöljáróul a jogtörténellmi előzmléinyebet vázolja, röviden, áttekinthetően lés alaposan. Hamu-rabbi, iaz egyiptomiak, Manu, a rómaiak törvényeinek isimért élése után az ő,sgermán jog fejleményeire tér át; a Carolina és az egyházi büntetőjog fejleményeinek leírása után behatóan faglailkiozik a régi magyar jognak egyes, törvényhozási intézkedéseivel. Amit pedig az újkori jogfejlődésről „Jogössszehasonlítás" cím alatt megirt, az gyöngye lesz a magyar büntetőjog irodaimána|k lakikor áis, ha a 'törvényhoziáisoik a most érvényben levő európai büntetőitörvénykönyveket netán mind újiaibb rendelkezósekfkel helyettesítenék. Áttlér azután mindegyik bűncselekményiről szóló résziben a mioist érvényes magyar jog fogai irmainak dogmatikai kifejtésére.