Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A zendülés jogtárgya. Adalékok a jogtárgykutatás módszertanához

63 dülés törvényes tényálladékát. A 77. §. szerint ugyanis zendülés forog fenn, „ha három vagy több Ikatonai egyén közösen és egyetértve a katonai szolgálati renddet . . . szembeszáll", iniár pedig ;a kiatoin'ai szolgálati rend a katonai szolgálati kötelességeiket megállapító jogszabályok (normák) összeségét jelenti.1) Ehhez (képest zendüléssé mii nos ülhetnek át a legkülönbözőbb katonai bűncselekmények, így pl. a függelemsértés, az őrszolgálati Ikötelességsértés, a fegyelem- és rend elleni 'bűncselekmény, sőt valamely egyszerű fegyelmi kihágás is. Ami azonban ennek a megbeszélésünk tárgyát Iképező deliktummalk szerkezetére különösen jellemző, miég csak iaz isem szükséges, hogy egy-egy konkrét zendülés elkövetői ugyanazon közigazgatási jogszabállyal helyezkedjenek szembe, vagyis azonos sziolgálatii kötelességet sértsenek meg, mert a iszábanlévő bűncsieldkmény létrejöhet már különböző személyek 'részéről véghezvitt különböző noirmiaszegések egybeolvadása által is. Latjulk tehát, hogy a szolgálati kötelesslégsértésben álló legkülönbözőbb cselekménytipusok, mihelyt iazok a 77. §-ban meghatározott módon valósulnak ímeg, elveszítik jogi individualitásukat, sajátos jellegüket lés egy (új (jellegzetes normaháttért nélkülöző) bűncselekménnyé, 'illetőleg ennek alkotóelemeivé alakúinak át. De vájjon egyáltalában lehetséges-e az, hogy bizonyos ténybeli (mozzanatok (azl elkövetők iszáma, a véghezvitel módja) olyan csodálatos erőt rejtsenek magúikban, amely a különböző normák áthágását képező cselekményék közt egyébként mutatkozó súly- és jellegibeli különbséget egy csapásra megszünteti és a legheteroigénebb magatartásokat ugyanazon jogellenességi típussá, illetőleg egy új jogellenességi tipuis teljesen egyenlő értékű komponenseivé varázsolja?2) Azzal már eleve tisztában kell lennünik, hgy ennek a kérdésnek a 'Binding-íféle fonnál is zrilkuisi joigtani felfogás alapjáról való vizsgálata esetén csialkis tagadó válaszhoz juthatunk, mert ez a formáljogászi szemlélet, amely előtt a bűncselekmény lényege ta jog parancsa iránti engedetlenségben, azaz a 'normaellenes-ségben áll,3) (különböző normák áthágása esetén mindig annyiféle bűncselékményt lát, ahány iái megsértett norlmla. Más megoldáshoz jutunlk azonban, ha a jogszabályértelmeJ) Damianitsch: Das Miilitárstraigesetzbuah (1855.) 144. és 145. 1. ós Pellischek—Wilsdorf: Handbuch des Militásbrafigesetzieis (1914.) 161. 1. 2) Lásd ^idevonatkozóan Goehrs érdekes fejtegetéseit is „Der Rechtsfrieden" (1900.) c. művének 14—16. J. 3) Dohna: Die Rechítiswádrigkieit als alilgemeiingültiges M|enkmal im Ttatbesitande strafbarer Handlungen (1905.) 25. 1.