Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének kötelező ereje

55 let hozatalánál kötve éreztaé magáit. A kötötbség terjedelmét a végzésnél az eset Ikörülményeihez iképest kell megítélni, de viszont kétségtelen, hogy bizonyos [kötöttséget a végi'és is létrehoz, ha egyebet nem, hált tegadáhb azt, hogy a birpság addig, amíg ezt la végzést inem módosítja vagy hatályon Ikívül f eni helyezi, vagy azt felf oly álmodás következtében a felsőbíróság meg nem változtatja, e végzés érte'limében jár el. Etrre vall 'a Pp. 419. §-ának szövege is; míg ugyanis a 406. §. szerint a biröság az Ítélethez a perben, tehát a későbbi ítélethozatalnál is itötve van, addig ia 419. §. szerint la végzéshez az eljárás folyamában, tehát nem iá per érdemi 'eldöntésénél, az ítélet meghozatalánál van kötve. Hia már most ezt az álláspontot ia felülvizsgálati ibiróság feloldó végzésére (alkalmazzuk, akklor a Pp. 419. §-ának első bekezdésében megállapított kötöttség legmesszebbmenő fokozata is csaík annyit jelenthetne, hogy a felülvizsgálati biróság sem hivatallíból, selm kérelemre nem helyezheti hatályon kívül a már kihirdetett feloldó végzést, de távolról sem azt, hogy az ügyben később hozandó ítéletében nem térhetne el feloldó végzésében elfoglalt álláspontjától. Ez a végzést res judicata erejével ruházná fel és oly kötelező erőt adna neki, aminővel csajk a jogerős birói Ítélet bírhat. Kovács Marcel a végzés (kötelező erejére hivatkozókat iázzál kívánná lefegyverezni, hogy a felülvizsgálati biróság feloldó végzése csak pervezetést tárgyazó végzés, így tehát a Pp. 419. §. 2. bekezdése alapján nem köti la felülvizsgálati bíróságot. Felhozza továhlbá, hogy & jogi álláspont a feloldó végzésinek csak indokolása, nem pedig a végzésnek szükségszerű és lényeges eleme. Sok esetben a feloldó végzés bizonyítás felvételére irányul, tehát tulajdonikép bizonyítás felvételét közvetve elrendelő végzés és miint ilyen, a Pp. 276. §-a értelmiében sem köti a íbiróságot. A feloldást követő eljáráis szerinte mind a fellebbezési, imind utóbb a felülvizsgálati bíróságra nézve egészen új eljárás, már pedig a Pp. 419. §-a szerinti kötöttség csak a pernek ugyanarra a szálkára vonatkozik. Mindezekben lényegileg egy nézeten vagyok Kovács Marcéllel. Mindezeknek a szempontoknak bővebb kifejtése azonban túlhaladna e cikk keretén és nagyobb lértékezés terjedelmét igényelné. A jogegységi tanács előadójának és a tanács tagjainak is szép, de nehéz munkát ikell majd teljesíteniük, ha la kérdésnek mindezéket a részleteit vizsgálat tárgyává teszik. Aki mindezeket a részletkérdéseket végigvizsgálja, annak ezan az úton is larra az eredményre kell jutnia, hogy a Pp. 419. §-ára alapított kötöttségű álláspont egyáltalában elesik. De ha a jogegységi tanács ezt az álláspontot nem fogadná el, alkkor is a végzés által esetleg előálló Ikötöttség sieimimi esetben sem terjedhet annyira, hogy a felülvizsgálati bíróságot ítéletének hozatalában kötné és az anyagi igazságnak; meg inem felelő ité-