Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének kötelező ereje

54 A leggyengébb az a kötöttség, amelyet ia Pp. 419. §-a a Végzéshez fűz. Az ítéleti jogerő tekinitetében nincs nagy különbség az egyes törvényhozások között. Hellwig —• iá jogtudomány nagy kárára oly korán elhalt kiváló német perjogász — joggal imondha'tja, hogy a jogerő tekintetében iá modern jogok teljesen ia róimai jog elvein alapszanak; tételeik, viitás kérdéseik és a részletkérdések megoldása tekintetében mindenütt vissza kell mennünlk a római jogra. (System des deutsehen Zivilprozessrechtes; I. kötet 767. lap.) Egyértelmű abban iminden felfogás, hogy az anyagi jogerőhöz fűződő kötöttség esalk az ügy érdemében hozott jogerős ítéletnek és — laímiióta Savigny ellenkező 'nézetét la jogitudomány elvetette, •— osak az ítéleti rendelkezésnek és nem az indokolásnak következménye. (Pp. 411. §.) Ép dly Ikevéssé vian sojk eltérés a modern jogiokban abban ia kérdésben, hogy a Ikihirdetett, bár még nem jogerős ítéletben foglalt határozat mikép köti a bírósagot abban az ügyben, amelyben azt hozta. A német perrendtartás 318. §-a és az osztrák perrendtartás 416. §-a ebben a tekintetben lényegileg egyezik iá mi perrendtartásunk 406. §-ával. Ezekről tehát nem akarok itt bővebben beszélni. Máskép áll azonban a kérdés 'a végzések tekintetében. Itt a magyar perrendtartás 419. §-a eltér a német lés az osZtrálk perjogtól. A német perjog ia végzés kötelező erejéről általánosságban nem rendelkezik. A német írók általános szabályként állítják fel, hogy rendesen a végzéseket és rendelkezéseket (Beschlüsise und Verfügungen) mindaddig vissza lehet vonni és módosítani, amíg laz eljárás (folyamatban vatn. (Hellwig idézett imunkája 507. lap és az ott idézett német kommentárok.) Természetesen ez alól a szabály alól is kivételek vannak. A német írók általában kijelentik, hogy inagy foirmallizimuisra vezetne, ha a végzésnek minden tekintetben kötelező erőt adnánk. Amikor polgári perrendtartásunk törvényjavaslatának előkészítésében a 419. §-nál Plósz Sándornak előadtam a külföldi jogoknak és a jogi íróknak e tekintetben elfoglalt álláspontját, magam is felvetettem a kérdést: nem volna-e helyes itt a német jog álláspontját követni. Különösen attól tartottam, hogy a (kötöttség elvi kimondása zavarba fogja hozni a biiróságokat abban a tekintetben, hogy ez a kötöttség meddig terjed és esetleg közel járnak imajd ahhoz, hogy a jogerős, vagy legalább is a kihirdetett ítélet által eredményezett kötöttséget átviszik a végzésre is. Plósz ezzel szemben a 419. §. fenntartását azzal indokolta, hogy enélkül hiányos volna a szabályozás. Az csak természetes és minden bíróról feltehető annak a jogszabálynak az ismerete, hogy az anyagi jogerőben rejlő kötöttség csak a jogerős ítélethez fűződik, a végzés 'anyagi jogerejéről már a jogerő fogalmánál fogva sem lehet beszélni. Addig tehát egyik biró sem mehet el, hogy a végzésben esetleg előforduló jogi álláspont által az ité-