Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének kötelező ereje

52 gyünk nehéz helyzetük iránt, sovány vigasztalás. Sovány vigasztalás az ais, hogy én mindéin alkalmat felhasználok arra, hogy az illetékes körök figyelmét fogalmazóink nehéz helyzetére felhívjam. Én a fiatalokat esiak eggyel bátoríthatom. És ez az, hogy ezek ,a viszonyok nem állllamdóisulhaitoak, ia viszonyoknak javulniok, a viszonyoknak változniok kell. Szívből 'kívánom, hogy ez mielőbb bekövetkezzék. Ebben ia reményben nyitom iineg ia mai teljes-ülést is a kir. Ítélőtábla folyó évi működésére az Isten áldását kérem. A FELÜLVIZSGÁLATI BÍRÓSÁG FELOLDÓ VÉGZÉSÉNEK KÖTELEZŐ EREJE. Irta: dr. Fodor Ármin ny. kir. kúriai tanácselnök. A Ikir. Kúria elvi dönílés Végett a jogegységi tanács elé utálta a felülvizsgálati bíróság felioldó végzése kötelező erejének kérdését. A kérdés következőképein szól: „A felülvizsgálati bíróság abban a periben, amelyben a Pp. 543. §-ának 2. bekezdése értelmiében a fellebbezési bíróság Ítéletét egészben vagy részben feloldó határozatot hozott, kötve van-e la feloldó végzésben elfoglalt állásponthoz ?" A kérdés a Pp. 543. §-ániak 2. bekezdésében szabályozott arra a feloldó végzésre utal, amellyel a felülvizsgálati bíróság a fellebbezési bíróságot további eljárásira és újabb határozathozatalra utasítja. Magyary Géza ezt iá feloldást „kisegítő" feloldásnak nevezi, szemben a Pp. 504. §-ában szabályozott eljárási hibák (orvoslására szolgáló, önállónak inevezett feloldással. Ahol az alábbiakban feloldó viégzlésről vian szó, mindig csak az első helyen említett kisegítő feloldást kell érteni. A megoldandó kérdés régebb idő óta foglalkoztatja a bíróságokat és jogi szaklapjainkban is ismételten ímegbeszélés tárgya volt. Utalóik különösen dr. Schuster Rudolfnak, dr. Kovács Maróéinak és Fürst Mátyásnak e tárgyú igen alapos cikkeire, amelyekkel sok tekintetben egyetértek. Különösen egyet értek velük abban a tekintetben, hoigy a felülvizsgálati bíróság a Pp. 543. §. 2. bekezdése érteimébe^n hozott feloldó végzésiében elfoglalt álláspontjához nincs kötve abban az esetben, ha a fellebbezési bíróság újabb határozata után az ügyben ítéletet kell hoznia. A bíróságok e kérdésben ellentétesen határoztak és így helyes volt ezt az elvi kérdést eldöntés végett a jogegységi tanács elé utalni. Miután ilykép e kérdés végleges eldöntése küszöbön áll lés így kívánatos, hogy ennek az elvi döntésnek előkészítésében minden szempont érvényesüljön, helyénvalónak látom, hogy az említett cikkek magy alapossága és kimerítő volta mellett is a kérdéshez hozzászóljak. *