Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei

51 ítélőtáblai tainácselnökiké az 1926—27. évben összesen hét, az 1933—34. éviben bárom biró neveztetett ki. A budapesti kir. itélőtábláhz hiiróvá kineveztetett az 1926— 27. íévben 39, az 1933—34. évben 13 biró. Az elsöfojkioin a II. csoportba került, tehát törvényszéki tanácselnökké lés járásbirósági elnökké kineveztetett az 1926—27. évben 62, 1933—34. éviben 18 hiró. De ia legszomorúbb adiat la biród kinevezések körül mutatkozik. Ugyanis az 1926—27. évben 66, 1933—34. évben csak 12 fogalmazó neveztetett ki ia kir. ítélőtábla területén ibiróvá. Ez utóbbi iádat fogalmazóink reménytélen helyzetére vet világot. A fiatal generáció nehéz helyzetével ezelőtt egy esztendővel ugyanezen a. helyen foglalkoztam. Sajnos ia helyzet lazóta iáiig változott. Sőt leszögezhetem, fogalmazóink helyzete azóta egyáltalában nem javult. Azt el kell ismernem, hogy a fiatal igeneráció érdekében történtek bizioinyos tiszteletreméltó intézkedéseik. Ugyanis az lállástaliaín diplomások elhelyezése alkalmával 50 fiatalember nyert elhélyezést a vezetésem laliatt .álló kir. Ítélőtábla területén működő biróságoknál. Ezt a tényt mint örvendetesét kell felemlítenem abból a szempontból, hogy 50 túlnyomórészben kiváló fiatalember ínyért elhelyezkedést !a (kir. ítélőtábla területén. Megszabadult tehát attól |a nyomasztó érzéstől, hogy kiváló eredménnyel végzett tanulmányai dacára képességeit érvényesíteni egyáltalában nem tudja. És történt időköziben még egy intézkedés, amely sok fiatalember helyzetének Töménytelen voltát enyhíti. Ez vonatkozik azokra a fiatalemberekre, akik mint végzett jogiászok, mint jogtudorok kezelői irodáinkban működnek. Az igazságügyi kormány ugyanis teljes megértést tanúsítva ezeknek ia fiatalembereknek reménytelen helyzete iránt, utat nyitott előttük 'abban iaz irányban, hogy maguknak a birói és ügyvédi állás elnyeréséhez szükséges képesítést megszerezzék. Ezek az intézkedések nagy jelentőséggel bírtnlak egyrészt annyiban, hogy az állástalan diplomások egyrészét kenyérhez, bár igen szerény kenyérhez, de imégiiis kenyérhez juttatta, másrészt pedig iá kezelői irodáinkban alkalmazott jogtudorok előtt megnyitotta iaz érvényesülés lehetőslégét. Fogalmazóink helyzetét azonban ezék az intézkedések nem érintették. Fogialmazóink helyzete ima ép oly siralmias, mint volt ezelőtt egy esztendővel. Sőt talán még ennél is sivárabb. E részben szolmorúan jellemző, hogy a joggyakorinokok túlnyomó része nyolc évi, vagy emnél is hossziabb szolgálat után jut jegyzői kinevezéshez. Nem tudom, hogy a fiatal igenerálció tagjait mivel bátorítsam, mivel vigasztaljam. Mert laz, hogy mi idősebbek megértéssel] va-