Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei

47 reformot. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem oly időket élünk, hogy ennek mielőbbi létrejöttében bízhatnánk. A közigazgatási bíróságokról 1893-ban benyújtott .törvényjavaslat hatásköri résziében egy inéhálny (oly ügy volt felvéve, melyet nem törvény, hanem miniszteri rendelet, illetve helyhatósági szabályrendelet szabályozott. A javaslat szerkesztője azonban szükségesnelk tartotta, hogy la miniszteri rendeletek, törvényhatósági és r. t. városi (szabályrendeletek körében is biztosíttassak bírói védelem s ezért kimondotta a jogoltalom kötelező bevitelét a rendeletek körébe. Ez elv gyakorlati keresztül vitelét esetről esetire a rendeletet kibocsátó kormányra vágy miniszterre bízta. Eviégett elrendelte ia hatályban levő miniszteri rendeletek s a törvényhatósági, vallamint la r. it. városi szabályrendeletek 5 éven belüli átvizsgálásiáit ós megfelelő átalakítását. A javaslat e rendelkezése alaptörvényünkben imár olyképen módosult, hogy a bíróság hatásköre iá törvényben (felsorolt ügyeken kívül iminiszteri rendelet útján csak: kiterjeszthető a miniszteri rendeleteken és la szabályrendeleteken allapuló vitás kérdések elbírálására is (16. §.). Szervezési törvényünk 156. §-ábian pedig la törvényjavaslat előbb ismertetett rendelkezéséhez hasonlóan — kötelességévé tétetett a szakminisztereknek a hatályban levő miniszteri rendeletek ós szabályrendeletek 5 év alatti átvizsgálása a biróság hiaitásköréneik rendeleti úton, való kiiterjeszthetése szempontjából. Ez utóbbi rendelkezés a már hatályban volt miniszteri rendeletek és szabályrendeletek tekintetében nem hajtatott végre s a kormányok nem éltek azzal la jogukkal, hogy az érvényben volt rendeletek és szabályrendeletek körében 'kiterjesszék la birói hatáskört. Kormány- illetve miniszteri rendelettel bíróságunk, hatásköre csupán a később alkotott rendeletek körlében terjesztetett ki s ez is mindössze hat esetben. Egy szóval a közigazgatási bíráskodás körének széles kiterjesztésiét a birói hatáskörnek elvi körülírással történő meghatározása alapján, bárimennvire helyesinek és szükségesnek mutatkozik is, ezidőszerint nem tekinthetjük aktuálisnak. Egy vonatkozásban lazonlban imégis időszerűnek kell imondanom e kérdéseket: A magyar törvényhozás sem térhetett ki az elől, hogy kormánynak általános jellegű felhatalmazást adjon a közjog ós közigazgatási jog területén is. Az 1924:IV. t.-c, majd az 1931: XXVI. t.-c. felhatalmazást ad a kormányinak arra, hogy a törvényhozás hatásköriébe tartozó rendelkezéseket is tegyen. Az alkotmányosság élvén ezáltal támadt rés kitöltésiének szép módja lenne és oka diatolt velejárója a birói jogvédelem biztosítása ily jogalkotás esetén. Mert ha igaz az, hogy a közigazgatási bíráskodásnak feladata jogvédelmet myujtani az egyesnek épúgy, mint jogi személynek a közjog és közigazgatási jog terén őt ért sérelem esetéin a hatóságokkal, sőt miagával a kormányhataloimimal szemben, úgy annál nagyobb szükség van erre az oltalomra, mi-