Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Értéktartás?

3 II. Igyekezzünk tehát mindenek előtt rendszert hozni a problémába. Ennek pedig első feltétele, hogy pontosan megállapítsuk a válság hatóterületét és annak egyes részeit. A válság hatása bennünket érdeklőén három irányú: a) a saját pénzünk eltolódása az eredeti arany-értékétől, b) az ennek megállapítása érdekében életbe léptetett különféle forgalmi korlátozások és végül c) a nálunk divatban volt külföldi pénznemek eltolódása a saját arany-értéküktől. Az a) jelenséget mindig távol és külön kell tartanunk a másik kettőtől, annál is inkább, mert az a)-ból származó problémák ma jogszabály erejével (aranypengő) el vannak fojtva. Akut tulajdon'képen csak a b) és c) terület, amelyek közül viszont a c) elválaszthatatlan a b)-töL Azért foglalkozunk legelőbb ezel a legösszetettebb probléma-körrel, hogy onnan haladjunk az egyszerűbb felé. így véljük a legbiztosabban az egységes, illetve a közös törvényszerűségeket megtalálni. Az aranyértéküktől elvált, külföldi valutákban meghatározott követelések lehettek: 1. az illető pénznem effektív aranyérméiben (pl. effektív északamerikai aranydollár), 2. az illető pénznemben effektív megjelöléssel (pl. effktív északamerikai dollár), 3. az illető pénznem aranyérméiben, de effektivitás kikötése nélkül (pl. északamerikai aranydollár) és végül 4. az illető pénznemben ugyancsak az effektivitás kikötése nélkül (pl. északamerikai dollár) kifejezve. Kétségtelen, hogy a mai jogunk szerint a fenti 4 eset eltérő módon bírálandó el, viszont kétségtelen előttünk, hogy az u. n. válságjogi megoldásuk csak egységes lehet. Tehát már mindjárt itt is, — a legáltalánosabb csoportosításnál is —, megmutatkozik annak a hibás volta, ha válság alatt, és még inkább annak liquidálásánál a rendes jogszabályokat fenntartjuk. Legvégül kívánunk! rámutatni arra, hogy a mai jogunknak megfelelő fenti csoportosítás helyett u. n. válságjogi és a liquidálás szempontjából mely kategóriák volnának helyesen felállítandók. Az 1. sz. esetre nyilvánvalóan a 1210/1933. sz. u. n. aranyrendelet, illetve az annak hatályát meghosszabbító rendeletek nyernek alkalmazást. Vagyis a teljesítés a rendeletek hatályának tartamára (nyilván a válság végéig) a hitelező kívánságára függőben marad. Ilyen kívánság hiányában az adós az aranytól eltávolodott pengőben fizethet, még pedig, úgy, illetve annyit, mintha a pengőnek a teljes aranyértéke még meg volna (1 aranypengő = 1 pengő = 0.26315789 gramm finom arany). Kivétel: a transzfermoratórium alá első, (6900/1931. M. E. sz. rendelet 1. §-a, 1290/1933. M. E. sz. rendelet 3. §-a) követelések, (1210/1933. M. E. sz. rendelet 3. §-a és az 1920/1933. M. E. sz. rendelet 8. §-a,) amelykre az adósnak fizetnie kell, ,,letennie"