Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - A berlini büntetőjogi világkongresszus

281 eljárás lefolytatása után, jogászokból és orvosokból álló bizottság határozata alapján végeztessék el. A teljes ülésen -— egészen szokatlanul — az osztályülésen megállapított eme tételek elfogadása közel kétórás igen heves vitát provokált. Egyesek az egész teljes ülés névszerinti szavazásának elrendelését, míg mások a fenti javaslatok törlését, illetve a határozathozatal elhalasztását indítványozták. Végül az elnök a kérdést — az ellentétek diplomatikus kiküszöbölése után —szavazásra bocsátotta, melynek során a bizottság javaslatai nagy többséggel elfogadtattak. E határozat a német sajtó felfogása szerint a német eugenikai és kriminálpolitikai törvényhozás diadalát és nemzetközi elismerését jelenti. Megállapitható, hogy a jelentékeny számszerinti többség nem fejezi ki teljes pontossággal a kongresszuson képviselt egyes nemzetek állásfoglalásának számarányát, illetve ezek egymáshoz való viszonyát. Talán még hevesebb vitára adott alkalmat az elnök által kiemelt másik kérdés tárgyalása, mely végül is eredmény nélkül zárult. Valóban nem pusztán végrehajtás-technikai, célszerűségi kérdés- vájjon a büntetés célja a bűntettes nevelése, megjavítása; vájjon célravezető-e túlzott optimizmussal tagadásba venni a megrögzött és javíthatatlan büntet te stdpus létezését. A börtönnek túlzott kedvezményekkel és enyhe bánásmóddal nevelőintézetté alakítása: aláássa a szükséges fegyelmet' lassanként kiküszöböli a büntetés lényegét tevő megtorló elemet s végül generálpreventiv hatása semmivé lesz. A magyar referens, Rácz György fejtegetéseiben rámutatott a tiszta Erzíehungsstrafvollzug eszmei egyoldalúságára, gyakorlati veszélyeire és megállapította, hogy — eltekintve a fiatalkorú és az alkalmi bűnözőktől — a megtorlás eszméjét nem válthatja fel a javítás és nevelés célkitűzése. A büntetés szigorát aláásó, túlzottan individualisztikus büntetésvégrehajtás a bűnözés elleni küzdelem szempontjából célszerűtlen és veszedelmes irányzat. Nagyjából ebben az irányban mozgott a főelőadó, Mulíer, amsterdami bíró előterjesztése is, melyhez csatlakoztak a német felszólalók. Ezzel szemben különösen az angol és amerikai jogászok felszólalásaikban hangsúlyozottan a humanitárius büntetésvégrehajtás jelszavát, a nevelés és javítás mindenhatóságát emlegették. Végezetül szavazás alá bocsátották az előadó módosított előterjesztését. Mellette szavazott 10 állam 47 szavazattal, ellene 9 állam 137 szavazattal. Ez a furcsa eredmény kétségtelenné tette, hogy ebben a kérdésben megegyezésre egyelőre nincs kilátás. Ezért a teljes ülés utasította az előadót, hogy a nagyértékű vita egész anyagát állítsa egybe, a kérdésnek a jövő kongresszuson leendő tárgyalásának előkészítésére. Nem lenne teljes e rövid beszámoló, ha nem említeném meg azon fényes külsőségeket, melyek közt a kongresszus lezajlott.