Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az ügyvédi rendtartás tervezetéről

272 napjaira ismét dolgozni kénytelen, nem vehető fel és kenyerét nem keresheti meg. Ezeket a kérdéseket ugy kell megoldanunk, hogy az irányadó szempont: a független, szabad pálya védelme legyen. Fel kell vetnünk az ügyvédi Monroe elvét: az ügyvédség az ügyvédeké és ott másnak csak akkor jut hely, ha marad a valódi ügyvédek jogainak és érdekeinek sérelme nélkül. Létszámcsökkentésre szükség van. Ezt akarva, nem akarva — be kell látnia mindenkinek. Hogy megmentsük az ügyvédség egy részét, le kell annak egy másik részét építeni. Ép úgy, mintha a köz valamely intézményt nem tud már kellően fenntartani, le kell építenie. Ezt azáltal teszi, hogy a létszám feleslegét elküldi. De nem ugy, hogy a feles létszámot egyszerűen veszni hagyja, mint amikor a mocsár lecsapolásakor elpusztul annak egész faunája, — hanem azáltal, hogy a felesleget elhelyezi, vagy végelbánásban részesíti. Nagy gazdasági válságok után, amikor az ügyvédség nagy része elveszítette a vagyonát, értékeit, keresetét, a kőtelező nyugdíjintézeti tagság révén adott befizetéseit az államnak adott kölcsön formájában, amikor az ügyvédek kenyeréből nyugdíjkiegészítést adott az állam olyanoknak, akiket neki kellett volna jobban ellátnia, akkor ugyanaz az állam nem teheti azt, hogy az ügyvédektől ujabb áldozatot követeljen és aki annak nem tud eleget tenni, azt minden kárpótlás nélkül a megélhetéstől fosztja meg! Az állam nem teheti azt, amit a mentőcsónak utasai tesznek, hogy az egyensúlyt veszélyeztető emberfelesleget egyszerűen vizbehajitják. Akitől a kenyerét közérdekből az állam elveszi, azt kárpótolnia kell. Ez minden jogászi és szociális gondolkozás alapelve. Az alapgondolat, hogy az ügyvéd vagyonikig is megbízható legyen s e megbízhatóságának a közönséget is megnyugtató külső jelei is legyenek, feltétlenül helyes. Biztosíték és önálló bérlet. A készpénzbiztosíték és az önálló „bérlet" megkövetelése1 i azonban — bármily helyes volna rendes gazdasági viszonyok közt — ma méltányosan meg nem valósitható. Ez a követelmény nemcsak, hogy a „fajok és felekezetek arányszámára való tekintet nélkül fogja az ügyvédeket megtizedelni — de félő, hogy erkölcsi megbízhatóság szempontjából se lenne helyes a szelekció. De sokkal súlyosabb a már bejegyzett, hosszabb ideje működő, vagyonát vesztett, kiöregedett, de még munkaképes és dolgozni kénytelen ügyvédek szempontjából, akik csak a munkájukból élnek és teljes munkaképtelenség és munkabeszüntetése esetében havi 50.— pengő „végelbánás" és teljes szilencium illeti őket. *) A tervezet „föbérlef'-röl beszél „bérlet" helyett. A tóvárosi lakbéiieti szabályrendelet „főbérlet" alatt mást ért.