Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Az ügyvédi rendtartás tervezetéről

270 2. helyes-e a szándékolt kivitel? A helyes törvényszerkesztés elve az marad, hogy lényegében maradjon meg a mai törvényből minden, ami jó, bevált és aminek az életben gyökere van. Csak ott kell változtatni, ahol az életben beállott változás a reformot követeli. Arányosság faj, nemzetiség és felekezet szerint. Uj jogelv: a faj, nemzetiség és felekezet arányosságának a tiszteletbentartása. Ez mindenkor nemes tradíciója volt az ügyvédi karnak. Felekezeti féltékenységre soha ok nem volt. Pártokra nem szakadozott ügyvédség irott törvény nélkül is betartotta mindig a paritás elvét. Ha most, egyszer, kisiklás történt, ezen a téren, ha egyetlen egy esetben a pártokra szakadozott ügyvédség nem tudta követni a nemes tradíciókat, mert nem tudott túlemelkedni a pártszempontokon és elmulasztotta az egyetemes érdeket szemmeltartani. — ez még nem olyan állandósult és törvényszerű jelenség, amit a törvényhozásnak érdemes észrevennie és törvényszerűvé emelnie. Ebben az egyetlen esetben is, maga az ügyvédség volt az. amety tévelygését belátva, faj és felekezetre való tekintet nélkül önként segített a megbontott paritást helyreállítani. A közérdek tehát ez egy esetben sem szenvedett a paritás sérelme miatt kárt. Származhattak egyéni sérelmek és méltánytalanságok — de egyéni sérelem a közérdek mellett sohasem olyan fontos, hogy külön ..jogszabályt" érdemelne. A „faj és felekezeti paritás" kérdését bízzuk az ügyvédség egészséges érzékére, amely ismét fel fog ébredni, ha majd a párt szempontok domináló hatása alól fel tudja magát szabadítani. A paritás is egy ike azoknak a jelszavaknak, amikre mindig gondoljunk, de amikről ne sokat beszéljünk. Ha a kérdés felvetése azért történt, hogy a kamara vezetőségében bizonyos helyen konzervativizmust őrizzünk meg, ha nem akarjuk a vezetést teljesen a pártok és kortesek kezébe kiszolgáltatni, ha számolunk azzal a körülménnyel, hogy egy nagy létszámú szabad testületben a számbeli többség nem mindig az< mos a jobb és vezetésre hivatottabb elemmel, ez helyes elgondolás. Jobban megerősíti ezt a konzervativizmust, ha például a választmányi tagokat a képviseleti rendszerre áttért kamaráknál a képviseleti közgyűlés választaná az összes tagok sorából. Ha ezt az elgondolást nem is támogatja a kamarák történetében rejlő tradíció, de bizonyos az, hogy 1874-ben a maihoz képest igen kicsiny volt az ügyvédség létszáma, tehát egészen más volt a választás természetrajza. A létszámcsökkentés és a zártszám. Az ól. §. szerint kizárólag a kamarák kezdeményezésétől függ, hogy lesz-e zártszám vagy sem. Ha a kamara nem java-