Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 7. szám - Az ügyvédi rendtartás tervezetéről
269 A döntvény célja tehát csak technikai: a sokaság helyéhe egységet tenni. Amint az írott jogszabály lényegbeli jelentősége a technika, a döntés egyszerűsítése, a hasonló esetek eldöntésének egységessége, ugyaniig}', sőt még fokozottabb mértékben technikai a döntvény jelentősége: azt, amit az írott jogszabály csak lehetővé tesz — az egységet — külön, a jogszolgáltatási szervekhez intézett speciális paranccsal kötelezővé tenni. A Ppé. 70. §-a értelmében ,,az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett'' dönti el a vitás elvi kérdést bizonyos esetekben a kir. Kúria jogegységi tanácsa, ez pedig csak annyit jelent, hogy a törvény azt akarja, hogy az igazságszolgáltatás szervei ugyanazt a jogi kérdést ugyanabban az értelemben fogják fel, ne annyiféleképen, ahány bíróság foglalkozik a kérdéssel. A Ppé. miniszteri indokolása ezt úgy fejezi ki, hogy a törvény célja ,,az ellentétes gyakorlat szülte jogbizonytalanságnak a megszüntetése." Minthogy a döntvény nem jogszabály, hanem parancs az ítélkező bíróságok részére, ezért a döntvény minden későbbi döntéskor kötelezően alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy milyen időben keletkezetett az illető jogviszony. (Folytatjuk. ) AZ ÜGYVÉDI RENDTARTÁS TERVEZETÉRŐL. Irta: dr. vitéz Pétery Aladár ügyvéd. Az uj ügyvédi rendtartás uj tervezete, amely korszakalkotó lehet az ügyvédség és az igazságszolgáltatás történetében, mint ahogy korszakalkotó volt a Csemegi által szerkesztett 60 éves rendtartás, hosszú titkolódzás, találgatás után levetette rejtelmes fátyolát és megjelent a nyilvánosság előtt. Ami az ügyvédi rendtartás reformját szükségessé tette, az nemcsak az idők mu-lása, hanem az életviszonyoknak, az igazságügy feladatainak oly mérvű átalakulása, ami nagy politikai és gazdasági átalakulásokat mindenkor nyomon követ. Ha a tervezetet ebből a szempontokból tekintjük, nem szabad azt a módszert követnünk, amit egyes sajtóközleményekben és üléseken elhangzott beszédekben tapasztaltunk, akik a merev visszautasítás álláspontjára helyezkedve, a tervezetet tárgyalás alapjául sem akarják elfogadni. Azt mondják: inkább nem kell uj rendtartás. Elfelejtik azt, hogy az ügyvédség követelte a túlzsúfoltság elleni intézkedéséket, egyéb bajain való segítést, az ügyvédség kívánta, hogy történjék már valami! Ha végre valami történik, akkor azt nem utasíthatja vissza, hanem azt kutassa, vájjon ez a nyersanyag alkalmas-e a feldolgozásra? Lehet-e a megélhetés nehéz problémáit az önkormányzat és az egyéni exisztenciális érdekek sérelme nélkül jobban is megoldani? ' Azt a kérdést kell vele szemben feltennünk: 1. helyesek-e az alapelvek?
