Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - A döntvény "visszaható" ereje. 1. [r.]

268 részére, még pedig a régi jog szerint a Curia tanácsaihoz intézve, ma — Ppé. 75. §. — általában a bíróságok részére szólóan. A döntvény parancs-jellege nem szól a bíróságon kívül senki másnak, hiszen a bíróság általában nem az egyeseknek parancsol, hanem a bírói Ítélet csak a kozszervek részére létesít — végrehajtásikötelezettséget, legalább is végeredményben. Az, hogy az „alperes köteles", végerédményben csak annyit jelent,, hogy amennyiben alperes nem fizet, az erre hivatott közszervek olyan kényszert fognak neá gyakorolni, amety a fizetésre irányul. S az Ítélet anyagi jogereje csak a később ugyanazon felek között ugyanazon kérdésben folyó perben Ítélkező bíróságokat köti. Nincs meg tiphát a döntvényben az alattvalók hoz intézett parancs jellege. \De nincs meg a bíróságok részére szóló zsinórmérték-jelleg sem. A döntvény — Grosschmid pregnáns kifejezése szerint — „a döntvé^v parancsol előbb s csak annak mintegy a háta mögül a törvény." A döntvény több mint zsinórmérték, több mint absztrakt útmutatás, a döntvény konkrét parancs. A döntvény — mint fentebb mondottuk — konkrét közjogi (közigazgatási) cselekmény. Már pedig az, ami közigazgatási cselekmény, nem jogszabály. Van ugyan olyan felfogás a jogi irodalomban, hogy nemcsak a törvény a jog, nemcsak a tételes jogszabály, hanem jog az egyes konkrét döntés is. Ilyen értelemben persze jog a döntvény. De ebben az értelemben sem jogszabály. Amikor azt kutatjuk, hogy jogszabály-e az, amit a döntvény mond, hogy tehát kütfő-e a döntvény, akkor nem jutunk messzire, ha minden konkrét jogi döntésnek jogminőségével beérjük. Mert feladatunk szempontjából épen az a kérdés, vájjon olyan jog-e a döntvény tartalma, mint a törvényé (vagy, megfelelő korlátok között, a rendeleté) avagy a szokásjogé. Azt kell vizsgálnunk, van-e különbség a törvény, rendelet, szokás, másfelől a döntvény között, nem pedig az a feladatunk, hogy azt keressük, ami közös mindannyiukra nézve. Csak a különbséget keresve tudhatjuk meg, van-e visszaható ereje a döntvénynek, illetőleg, egyáltalában lehet-e szó visszaható erőről a döntvényt illetően. Meggyőződésünk, hogy a kifejtettek értelmében nem jogszabály a döntvény tartalma és nem kútfő a döntvény. A döntvény csak parancs az Ítélkező bíróságok részére, amelyek ezt a parancsot fegyelmi felelősség terhével kötelesek teljesíteni. Ennél nem több a döntvény. A törvényhozás nem ruházta a maga törvén vhozó hatalmát a Kúriára a döntvény alkotási joggal felruházáskor. A törvényhozás csak bizonyos rendet teremtett az idealiter egységes, de empiritikusan sokféle szervből álló, sok ember által egymástól — és mindenki mástól — függetlenül gyakorolt bíráskodási funkció körében. Empirikus eg> séget létesített, térben és időben érzékelhető közlési jegyek útján megállapítható parancs lehetősége által egy-egy vitás kérdésben.