Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - A döntvény "visszaható" ereje. 1. [r.]

266 felfogásunknak, hogy a döntvényalkotás nem bíráskodás, lianeniközjogi (közigazgatási) funkció. Ami azonban előbb a törvényhozási funkciónak ii bíráskodással szembeállítását illeti Grosschmidnál, erre nézve a következőket olvashatjuk a Jogszabálytanban: „Az elvi megállapodások nem rendelnek jogot, csak deciaráinak. A törvény csak a vitás kérdések eldöntését teszi hivatásukká, nincs helyük ott, hol a létező jog nem kétséges. Azonkívül . . . Csak cöncrét alkalomból, midőn az egyöntetűségnek hiánya jelentkeznék, szabad a Curiának, még pedig szorosan körülvonalazott esetekben, elvi kijelentést tennie . . . Vagyis a Guria nincsen feljogosítva arra, hogy, miként a törvényhozó, merőben csak a jognak kifejlesztése, előbbrevitele vagy tökéletesítése okából s illetőleg erre irányzott szándékból kérdéseket szabadon kiválogasson a végből, hogy azokat azután autoritatíve eldöntse." (772., 773. 1.) „A törvényhozó, midőn törvényt változtat, így beszél:"' „Eddigelé így tetszett nekem ez a dolog, ennekutána. pedig amúgy tetszik. Eddig igy akartam, parancsoltam, ennekutána már így akarom és így parancsolom, a mint tudniillik következik." „Ellenben a Guria, a midőn elvi megállapodását megváltoztatja, imigyen beszél:" „Bocsánat, tévedtem, hiszen tévedni emberi dolog, eddig úgy láttam, hogy ez a fennálló jog, időközben feltettem a jobbik okulárét és most már látom, hogy rosszul láttam, vagyis hogy ez a dolog másképen áll, és állott már akkoron, amidőn az előbbeni megállapodásomban nyilatkoztam . . ," (775. 1.) „Az elvi megállapodás közbül áll az itélőtanács s az illető törvény között, a melyre, illetve a melynek mikéntvaló értelmezésére s alkalmazására az illető elvi megállapodás netalántán vonatkozik." (78E 1.) Abban is különbözik a döntvényalkotás a törvényhozástól Grosschmid szerint, hogy a döntvény kötelező ereje kiterjed a döntvény indokolására is. Mert „az elvi megállapodásnak az indokolás integráns alkotó része" (782. 1.) de természetesen „az indokolásnak eme kötelező erejéről csakis annyiban lehet szó, amennyiben az illető indok s illetőleg az abban kijelentett és illetően kifejezett jogi álláspont magával a határozati résszel s illetőleg az abban enunciált jogi felfogással változatlan kapcsolatban áll." (783. 1.) ,, ... az elvi megállapodást indokolni kell. Nem arra van tehát ez szánva, hogy már saját léte által alkosson jogot, miként a törvény. Hanem hogy indokainak belső súlya által hasson a közmeggyőződésre. A törvénynek is vannak indokai, mondhatná erre valaki. Válasz: A törvénynek is vannak indokai, ez igaz. De nincs indokolása. Indokolása csakis a törvényjavaslatnak van. Holott a döntvénynek . . . integráns alkotórésze az indokolás." (787. 1.) Ezekből az idézetekből világos, hogy Grosschmid élesen megkülönbözteti a törvényhozási funkciót a döntvényalkotó funkciótól. Azt a tételünket, hogy a döntvényalkotás közjogi (közigaz-