Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Finkey Ferenc koronaügyész beszéde hivatali eskütétele alkalmával, 1935. julius 3-án

258 vető gyakorlati — és a reális élettől eltávolodott, az abstrakciókból kiinduló elméleti írók között lehet és van sokszor ellentét". Az eiméleti ember tehát, nézetem szerint is, ha gyakorlati érzéke van, vagyis a való élet adottságaira és következményeire építi vizsgálódásait, a társadalom és az állam javára nagy szolgaiatokat tehet a helyes eszmék és igazságok kifejtésével. Én magam most is, életemnek ezen az utosó hivatali állomásán is, abban a meggyőződésben vagyok, hogy azok a vezérelvek és tudományos igazságok, amiket két egyetem katedráján és kisebbnagyobb dolgozataimban kifejtettem, nem merőben akadémikus értékű elméleti tételek, nem fantazmagóriák, de reális talajon nyugvó életigazságok, melyek kiállják a gyakorlati élet tűzpróbáját s 12 évi gyakorlati munkám alatt közvetlenül tapasztalhattam azok érvényesíthetését. Örömmel mondhatom el, hogy tudományos meggyőződésemből, elvi felfogásomból — egyet, kettőt kivéve — semmit sem kellett visszavonnom, vagy megváltoztatnom és sikerült számos kérdésben a meggyőződésem szerint helyesebb elméleti álláspontot gyakorlatilag értékesítenem. De jóleső örömmel mondhatom el azt is, hogy sok fontos reíormkérdésben, habár talán a legcsekélyebb mértékben, de hozzászólásaimmal sikerült a büntetőjogunk fejlesztését jelentő reformtörvények megalkotásához is érveket, vagy adatokat nyújtanom. Mindezt annak igazolásául említem fel, hogy én irodalmi munkásságomban mindig a reális életet, a társadalmi és az állami élet követelményeit, a kriminalitás terén a legújabb adottságokat tartottam szemeim előtt. Ez okból nem csalódtam eszményeimben a koronaügyészhelyettesi és a kir. kúriai tanácselnöki működésem alatt sem, s ezért merem ma is hirdetni, hogy a büntetőbírónak és a kir ügyésznek nem elég a büntetőjogi törvények, a döntvénjrek és a praecedensek ismerete, — ez csak elemi előfeltétel, — hanem az egész büntetőjog alapeszméit s a büntető törvények legfőbb vezérelveit kell lelkükben átélniük, hogy a szakaszok feletti vitatkozásokban, a homáJvos törvényszövegek valódi értelmének felderítésénél és helyes alkalmazásánál ne ingadozzanak, ne tétovázzanak, hanem mindig megtalálják az állami közérdek s a vádlott és a sértett jogos magánérdekét, a méltányosságot és az emberiességet bölcsen kiegyenlítő, igazságos megoldást. Méltóztassanak megengedni még csak két nagynevű elődömre való hivatkozást, annak az igazolásául, hogy még mint tisztán elméleti ember is mindig szemeim előtt tartottam a gyakorlati élet követelményeit. Az egyik hivatkozásom vonatkozik a legelső koronaügyészre, Hammersberg Jenőre. Méltóztatnak emlékezni arra a nagyszabású vitára, ami a Bp. életbelépésének első éveiben