Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Finkey Ferenc koronaügyész beszéde hivatali eskütétele alkalmával, 1935. julius 3-án

259 folyt le afelett, hogy: „ügyész-e a koronaügyész" s visszavonhatja-e ő a kir. főügyész semmiségi panaszát? Ebbe a nagy gyakorlati harcba elméleti ember létemre, fiatalos lendülettel és is beavatkoztam éspedig a nagynevű ellenfelekkel, egy Edvi Illés Károllyal, Tarnai Jánossal, Fayer Lászlóval, Tóth Gerővel szemben jóformán egyedül én álltam oda a Hammersberg Jenő gyakorlatias felfogása mellé, — éspedig nem az ő, általam nem ismert érveinek a hatása alatt, hanem egyedül a Bp. vonatkozó szakaszainak, rendszerének, vezérelveinek átgondolása alapján. S örömmel állapíthatom meg ma, 35 év után, hogy jól Ítéltem meg a kérdést, mert a kir. Kúria többsége már akkor nekünk adott igazat, s ma is az az uralkodó felfogás, hogy a koronaügyész nem egyszerű „correferent ohne Stimmrecht" nem is tanácsadó „testület", hanem a kir. ügyészség legmagasabb rangú tagja, aki a kir. Kúria előtti tárgyalásokon a Bp. által következetesen keresztülvitt vádrendszer értelmében épp olyan ügyfél, az állami közérdek hivatalos képviselője, mint a kir. ügyészség alsóbbfokú tagjai, de ezenfelül szintén közhatóság is. akinek más. a Bp. által előírt közérdekű feladatai is vannak. A másik hivatkozásom pedig a gyakorlati pályámon ma is Mesteremnek tekintett negyedik elődömre Vargha Ferencre vonatkozik. Anélkül, hogy őt személyesen ismertem volna, évtizedeken át Írogattunk ugyanazon tárgyról kisebb-nagyobb dolgozatokat, kritikákat s alig tudok esetet, amikor ellenkező nézeten lettünk volna, s nem azonos eredményre jutottunk volna, illetőleg ne az ő véleményét tettem volna magamévá, így különösen örültem annak, hogy az ügyészi függetlenség nagy problémájára nézve vele egyetértésben s később az ő „Ügyészség és politika" c. nagyszerű tanulmányában kifejtett érveinek felhasználásával hirdettem azt a ma is vallott nézetemet, hogy a kir. ügyészséget éppen az igazságszolgáltatás pártatlansága s az anyagi igazság biztosabb érvényesítése érdekében fel kellene ruházni ugyanazzal a függetlenséggel, amit a bírói szervezeti törvényeink a magyar bíróságok részére oly világosan biztosítanak. De Varghával vállvetve — s később már az <") oldalán — harcoltam amellett is. hogy a koronaügyészt szorosabban bele kell kapcsolni a kir. ügyészi szervezetbe, mert semmi komoly érv nem szól az ellen, hogy a koronaügyész a maga megjegyzéseit és jótanácsait ne közölhesse közvetlenül az alsóbbfokú ügyészségi tagokkal s velük széniben, ha nem is utasítási, de legalább az irányítás és tanácsolás jogával ne élhessen. Mik lesznek hát azok a vezérelvek, amiket koronaügyészi működésemben követni fogok, s mik lesznek az ideáljaim törekvéseimben, ezt az előadott néhány rövid megjegyzésemből méltóztatnak megállapíthatni. Bevallom, hogy új eszméket, új vezérelveket egyáltalán nem hirdetek és nem követek, hiszen a magvar büntető igaz-