Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Definitio a magánjogban

252 vaslatok egész sorát bemutatta, azok egyikét sem tette magáévá, kimutatva fogalmi vagy kriminálpolitikai fogyatékosságukat. Helyes a kom'promisszuális irány, mely (büntetést alkalmaz, de ezt különleges intézetben, egyként érvényesítve a büntetés, a védekezés és orvoslás szempontjait. Végkövetkeztetéseiben Angyal Pál professzor megállapítja, hogy a csökkent szellemi értékűek bűnössége nem mennyiségileg, csupán minőségileg különbözik az épelméjűek bűnösségétől, így tehát bűncselekményeik jogkövetkezménye büntetés legyen, mely nem enyhíthető a csökkent szellemi értékűség címén. Megfelelő, különleges büntetést kell kiszabni, a megtorló elem mellett érvényesüljön az elitélt személyiségéhez mért gyógyító, nevelő és védelmi törekvés. Végkonkluzió: A szellemileg fogyatékos bűnözőknél a beszámítási képesség fennáll, de a bűnösség más síkra eső: tehát büntetés alkalmazandó, mely azonban minőségében különbözzék a rendes büntetéstől. Ezután dr. Rácz György, felkért hozzászóló adott ©lp. Általában magáévá tette Angyal Pál professzor javaslatait. Fejtegetéseiben rámutatott arra a büntetőpolitikai ideológia-változásra, mely az ú. in. korlátozott beszálmíthatóságú bűnözők megítélése tekintetében az utóbbi években beállott. Még néhány év előtt is valamely büntetőtörvénykönyv vagy tervezet modern, haladott szellemirányának egyik legfőbb próbaköveként szerepelt, szabályozza-e az ily fogyatékosok büntetőjogi felelősségének mértékét és előírja-e a kötelező büntetésenyhítést. Beleillett e felfogás abba az általános kriminálpolitikai dekadenciába, mely a világháború utáni évtized irodalmában és javaslataiban kulminált. A radikális büntetőpolitikai reformerek e jelszava egyik jellegzetes részlete az egy kor-modern individualisztikus büntetőjogi szemléletnek. A büntetőjogi felelősség mértékére, a társadalom védelmének szükségére nem lehet kizáró hatással az a körülmény, hogy a bűnelkövető egyén a normálistól eltérő, szellemi vagy testi fogyatékossággal bír. A krónikusan fogyatékos és csökkent értékű antiszociális egyének egyéniségüknek megfelelő, speciális kezelését, elbánását követeli a társadalom védelmének fokozottabb szüksége. A korlátozott beszámíthatóság fogalmának helytelen értelmezése a szociálethikai felelősség alapeszméjének megsemmisülésére, a büntetésnek rövidtartamú gyógykezelésére, végső sorban a bűntettesek tekintélyes részének csökkent beszámíthatóság címén való felelősségére vezethet. Nem a felelősség és a beszámítás igényel eltérő törvényi szabályozást: a probléma súlypontja a büntetésvégrehajtás körébe esik. A „fogyatékos" kifejezés kiegészítésre, pótlásra utal. A normális bűnözőknél a büntetés kimerülhet annak tartalmában (azaz a megtorlásban), a fogyatékosoknál remény lehet arra, hogy a büntetés konkrét célodat, gyógypedagógiai, krimlnálpszichiátriai kezelést, mint konkrét célkitűzéseket kövessen. Az ilykép specializált és differenciált, szakszerű kezeléssel összekapcsolt büntetés természetesen csak különleges berendezésű és meg-