Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Definitio a magánjogban

25 í Angyal Pál professzor mindenekelőtt utalt a tehetett probléma sokrétűségére; nemcsak jogászi, ihanem orvosi, lélektani, szociológiai és közigazgatási szempontból nagyfontosságú feladat az ú. n. korlátozott vagy csökkent beszámítási képességű bűnözök helyes elbánásának vizsgálata. Természetesen nem könnyű magáinak a jogi (fogalomnak, illetőleg az elmeorvosi típusnak helyes körülírása, meghatározása sem. Erre vonatkozóan számos kísérlet ismeretes, de ma is igen vitás a kénlés. Az épelméjűség az ember szociál-etikai adekvenciája, azaz épelméjű az iiz ember, kinek lelki halbitusa megfelel a korbeli szociális és ethikai síkra helyezett átlagember lelki adottságáank. Minden ettől eltérő s az elmebajosok kategóriájába nem sorolható egyén: csökkent szellemi értékű, hiányozván a szociál-ethikai formalitáshoz megkívánt kellékek egy része. Ez eredhet neveléshiányból, elmaradottságból, de gyakrain kóros jellegű okokból. Ez utóbbi körben megkülönböztethetők: érzékszervi, értelmi, erkölcsi, érzelmi s végül testi fogyatékosok. A korlátoltság a pedagógiát, a fogyatékosság a pszichiátriát érdeklő fogalom. Büntetőjogi szemszögből pedig felmerülő kérdések: az ily egyének, amennyiben Dűncselekményt követtek el, felelősségre vonhatók-e. s ha igen, mi a ibeszámíthatóság mértéke s mi legyen az elbánás. A csökkent szellemi értékűség kétarcú 'fogalom, mivel existenciájában és ismérveiben a pedagógiát, illetve a pszichiátriát érdekli, míg kifejlésében s cselekvésben történő .megnyilatkozásában: a jog, illetve a büntetőjog figyelmét kelti fel. Ezután az előadó részletesen foglalkozott a felelősség, a felelősségrevonás, a büntetőjogi beszámítás fogalmával és feltételeivel s megállapítja, hogy a büntetőjogi -beszámítás a bűncselekmény felől alkotott rosszaló értékitéletnek a cselekvőre vonatkoztatása, tekintettel a cselekvő akarati aktusára, a cselekvő motívumaira, végül a cselekménynek a cselekvő egyéniségével való viszonylatára (tett-adekvancia). Ennek hiánya a beszámítást kizárja, míg a tett-adekvancia távolesősége csupán a bűnösség mennyiségét csökkenti. A beszámítási képesség tartalmi elemeit tekintve, kell, hogy a cselekvőben cselekményének elkövetésekor megvolt légyen a szociál-ethikai felismerő és a motívumok mérlegelő képessége. A beszámítási képesség jogi fogalom, mely azonban a csökkent szellemi értékűség természettudományi, pedagógiai és pszichiátriai fogalmával viszonylatba kerülhet, így felmerül a kérdés, mi legyen a beszámítási képesség tekintetében elfoglalandó álláspont azokkal szemben, akiknél az egyéniség szociál-ethikai adekvanciája az épelméjűség átlagtipusától eltér anélkül, bogy az elmebetegség határát elérné? Az irodalom és a törvényhozás többféle megoldást ismer. Az orthodox klasszikus irány szerint bűnösségük enyhébb, megfelelően enyhítendő ia ibüntetés is. A 'neoklasszikus irány szerint a büntetés obligatorius vagy fakultatív, de eshetöleg ez után biztonsági 'intézkedésnek lehet helye. A radikális hiány kizárólag biztonsági intézkedés alkalmazását írja elő, a gyógyítás és védekezés céljait szolgáló intézetbe utalást. Az előadó, miután mindhárom irányt képviselő törvények és ja-