Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Definitio a magánjogban

247 és terjedelmének megszabása, pl. a matematikában és a jogtudományban stb., ott a definitio fogalommeghatározás, ott azonban, ahol nem áll hatalmunkban a tartalom és terjedelem megszabása, a definitio voltaképen fogalommegállapítást jelent. Ezt a megkülönböztetést szerző igen találóan felsorolt sok példán közelebbről magyarázza. Ezután részletesen ismerteti ez a harmadik fejezet azt, hogy mi a célja és feladata a definitiónak általában és a jogban különösen és ezzel kapcsolatosan felállítja azt a tételt, hogy a definitio a megismerésnek tudományos — és pedig logikai — módszere, és hogy a megismerésen túl célja és feladata a definitiónak a megismertetés is, és hogy a fogalmak egy áttekinthető rendszerbe legyenek foglalhatók. Mindennek a jogtudományban nagyobb jelentősége van, mint bármi más tudományban. Ezeket a tételeket számos példán illusztrálja és helyesen mutat rá, hogy téves definitiónak a jogalkotásban és a jogalkalmazásban katasztrofális következményei vannak. Ezután felveti szerző a kérdést, hogy voltaképen mi is az a definitio? ahol helyesen rámutat arra, hogy az ú. n. nomináldefinitio nem is definitio, mert ez a definiálandó szót csak más szóval helyettesíti; az igazi definitio a reáldefinitio, amit szerző igen találóan részletesen kifejt és következetesen rámutat arra, hogy mindig szem előtt tartandó a genus proximum és a differentia specifica, amit így szemléltet: Szerződés annyi, mint kétoldalú jogügylet, ahol a „jogügylet" a genus proximum, a „kétoldalú" a differentia specifica, amely a szerződést más jogügylettől megkülönbözteti. A IV. fejezet foglalkozik a definitioval a magánjogban. Ezzel itt részletesebben — sajnos — nem foglalkozhatom, miután a következő fejezet már egyes jogügyletek definitióját teszi tanulmány tárgyává, ezért itt csak felhívom a figyelmet azokra az igen érdekes fejtegetésekre, amelyeket szerző a „törvény" definitiójára vonatkozólag tesz. Az V. fejezetnek tárgya „egyes definitiók a magyar magánjogi törvényjavaslatban. Ebben a fejezetben tanulmány tárgyává teszi szerző: 1. az alapítvány, 2. a tartozék, 3. a kötelem, 4. a szerződés és 5. az ajándékozás definitióit. Ez az V. fejezet a munkának körülbelül a felét foglalja el. Bámulatos részletezéssel és finom distingválással boncolja szét szerző a definiálandó fogalmakat, úgy hogy ez a boncolgató szellem teljesen lefoglalja az olvasó figyelmét. Nem lehet ennek az V. fejezetnek a bő tartalmát még részben sem itt reprodukálni és megbeszélni, ezért csak annyit emelhetek ki: Igen helytálló szerzőnek az az észrevétele, hogy lehetetlen egy definitiót úgy adni, hogy a definiendumot meg akarom határozni a definitummal, pl. az alapítványnál (a magánj. törv.