Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Angyal Pál: Vagyonrongálás és gyujtogatás

237 az életnek minden eseti lényegét, történését, az élet állandó kitágulását nagy szempontból, általános mértékkel tudta élesen meghatározni és helyes különböztetéssel jogrendszerébe besorozni. Ezzel aztán nemcsak a jogeszmét valósította meg, hogy tökélyebb az ő mesteri törvényeiben, hanem örök értéket alkotott a jogfogalmaknak tudományos megállapításában, elemzésében épp úgy, mint a művészi mértékig tökéletesített jogalkalmazásban, annyira, hogy ez ősi gyökerű munka a jogfejlődést a legújabb időkig hathatósan termékenyítette. A római állam a szigorú közös életérdek (sacro egoismo) magvából kelt ki; ezzel összhangban a római jog a ridegnek látszó jus civile-ből sarjadzott ki s aztán terjedt az idők során a sokféle jellegű forrásból eredő elemeknek — a velökélés szokásának óriási, urbi et orbi szóló ereje által kiterebélyesedve —• egészen a finoman kiképzett jusztiniáni Corpus Jurisban nyert tökélyéig. E formában a római jog ma is hatalmas tengelye a jogi életnek. E nagy szellemi termék nem történeti emlék, hanem ma is élő valóság. E klasszikus alapot, a fejlődési nagyvonalúságot, az óriási materiának ősi rátermettséggel való, állandóságra törő kezelését, kiformálását én a ma hírneves kriminalistánknak: Angyal Pál professzornak összes munkáiban s így jelesül az ő élete főművének, az itt megbeszélés tárgyául szolgáló 12-ik kötetébea is észlelem, szellemtörténeti lüktetését érzem. Munkálkodása nem futó érdek, nem eseti érdeklődés szolgálása. E nagystílű munkálkodás oka és célja olyan nagy koncepció megvalósítására való, csodás munkabírással támogatott, eddig is nagyszerű eredményeket létesített törekvés, amelynek előképei, mintái a Werbőczy történeti hírű Hármaskönyve, az 1843-iki híres magyar büntetőtörvényjavaslat, Csemegi korszakos munkája, Balogh Jenő friss életcélokra törő modern lendülete, a Magyar Kúria állandó, bölcs jogfejlesztése és az a szellem, amely a magyar jogi tudományosság ormairól egy Grosschmid, SzászySchwarcz stb. kivételes értékű munkáiból szól nemcsak hozzánk, hanem Európa felé is. Amit Angyal Pál műveiben s így a jelen ismertetés tárgyául szolgáló könyvében is mesteri gonddal és művészi ökonómiával feldolgoz, az nagy, gazdag forrásvidék, óriási árterületén kincsek hevernek és összegyűjtésre, kicsépelésre várnak. A nagynevű szerző célja rendszeres meder-építés, a források bevezetése, az árterület kibányászása, a kincsek művészi kicsiszolása, keretezése, foglalása s az egészben oly egységteremtés, aminőt a világ kultúrhaladása már megkíván s becsülni fog a jövőben is. Az Angyal műveiben feltárt gazdag források Kézikönyvében s így a 12-ik kötetben is a magyar büntető jogtudomány ha