Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - A Pázmány Péter Tudományegyetem jubileuma

234 KRITIKAI SZEMLE. A Karlsbad város közönségének egyik magyar gyógyvíz forrás üzem ellen tisztességtelen verseny abbanhagyása iránt indított perben hozott kúriai Ítélettel kapcsolatosan vetette fel a Kritikai Szemlében azt a kérdést Markos Olivér, hogy kivánatos-e a tisztességtelen verseny fogalmának az említett ítéletben kifejezést nyert kiterjesztése? Ez az alkalom indított arra, hogy a felvetett gondolattal kapcsolatban a tisztességtelen verseny kérdésekre vonatkozóan egynéhány megjegyzést tegyek. A tisztességtelen verseny perekkel foglalkozó bírák előtt nem ritka eset, a kereskedelmi és iparkamarák tisztviselőinél meg — amint az előttünk folyó perekből tudjuk — gyakori, hogy egyes felek megjelennek s véleményt szeretnének kapni arra, hogy például egy hirdetés, vagy meghatározott cselekmény beleütközik-e a tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezéseibe. Érdeklődésük az amiatt keletkezett nyugtalanságuk következménye, hogy a nagyon elharapózott tisztességtelen verseny perek miatt csaknem elvesztették tájékozó képességüket abban a tekintetben, hogy vájjon melyik lépésük ütközik törvénybe és melyik van a tisztességes verseny korlátain belül. Ez a nyugtalanság is mutatja, hogy a tisztességtelen verseny perek túllépték azt a határt, amire a törvényhozó az 1923:V. t.-c. megalkotásakor gondolt; éppen ezért igazságszolgáltatásunknak s törvényalkotásunknak meg kellene találnia a módját annak, hogy a tisztességtelen verseny pereket szűkebb korlátok közé szorítsa, mert például ezek között a perek között gyakran látunk olyan kisjelentőségűeket, amelyek méltán mondhatók a hajánál fogva alperessé ráncigált mondjuk kis füszerkereskedő zaklatásának, bosszantásának. Ha az említett szatócs kis leánykája az apja üzletében segédkezve a felperes rendszerint másod-, harmadmagával belépő, többféle árut kérő, felbérelt emberének egy a közfelfogásban már rég gyökeret vert néven ismert árut kiad egy újabban keletkezett, annyira még nem ismert vállalat kevésbbé ismert azonos minőségű áruja helyett, s nem ad kimerítő felvilágosítást arról, hogy az áruja milyen származású, már tisztességtelen verseny perbe keverte az apját; ha a bútorkereskedő a havi részleteket nem találja a hirdetés többi adataihoz viszonyítva pontosan fillérre kiszámítva hirdetni, hanem kikerekíti, úgy jár, mint a fenti szatócs. A perek száma az így tisztességtelen versenyperré lett jóformán lényegtelen tévedésekből nagyon megnőtt. A tisztességtelen versenyperek számának emelkedésére jellemző, hogy a törvény életbelépése után öt évvel a budapesti kir. törvényszéknél felmerült az a gondolat, hogy az összes tisztességtelen ver-