Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - A Pázmány Péter Tudományegyetem jubileuma

235 seny pereket, amelyeket addig a cégbíróság hat előadója egyegy tárgyalási napon intézett, egy biró kezébe egyesítsék. Az illető, erre kiszemelt, illetve ebből a célból megkérdezett biró vállalkozott is a feladatra, mégis azzal a kéréssel, hogy a perenkívüli (cég) ügyektől mentesítsék. Ezt a kérést akkor a cégügyek rendkívül nagy tömege miatt nem teljesíthették. Öt évvel később pedig már ott tartunk, hogy egy kizárólag ilyen perekkel foglalkozó, 3 napon tárgyaló biró mellett a cégbíróság 4 előadója tárgyal tisztességtelen verseny pereket heti 2 tárgyalási napon. Kérdem, hova jutunk, ha nem korlátozzuk ezeket a nagyobbrészt a gazdasági viszonvok nagymérvű romlására, s a mindinkább nehézzé váló megélhetésre visszavezethető pereket?' Zsakó Gyula. * A részvénytársaságok körében érthető izgalmat váltott ki a Guria IV. tanácsának egyik legutóbbi ítélete (P. IV. 5815 1934. — Jogi Hírlap IX. 433.), amely a P. H. T. 844. szám alatt felvett elvi határozatra való hivatkozással megtagadta a vezérigazgatóként alkalmazott igazgatósági tag olyan szolgálati illetmény élinek elismerését, amelyeket nem a társasági alapszabályok vagy nem közgyűlési határozat állapított meg. A Kúria II. tanácsa egy pár héttel későbbi keletű legújabb határozatában (P. II. 144/1935.) viszont ezzel ellenkező jogi álláspontot foglalt el, •kimondván, hogy a 844. sz. elvi határozatban megnyilatkozó jogszabály, amely szerint az igazgatósági tagok díjazásának megállapítása a részvénytársaság közgyűlésének elhatározási 'köréből el nem vonható, csak arra az esetre vonatkozik, amidőn olyan teendőkért járó javadalmazás metgáillapításáról van szó, amelyeket az igazgatósági tagok a kereskedelmii törvény szabályai szerint meghatározott hatáskörükben, vagyis igazgatói minőségükben teljesítenek: ellenben nem vonatkozik ez a szabály olyan illetményekre, amelyek az illető igazgatósági tag szolgálati 'viszonyából erednek. Bár pusztán jogelméleti szempontból a Kúria most idézett két határozatának jogi álláspontja egymás mellett is megállhatna, mert a IVtanács előbb idézett határozata csupán a mérlegvalódiság elvének szempontjából tagadta meg a vezérigazgatókéRt alkalmazott igazgatóságii tag közgyűlési határozat nélkül megállapított szolgálati illetményeinek érvényességét, — viszont a II. tanács utóbbi határozata a hasonló természetű követelés valódiságát csupán a szolgálati jogviszony szempontjából ismerte el: a szólbanfortgó kúriai határozatokban érintett jogkérdésnek a részvénytársaságok szempontjából mégis olyan rendkívüli gyakorlati jelentősége van, amely véleményünk szerint a gyakorlati szempontból kétségkívül felmerült ellentéteknek jogegységi döntés útján leendő szabályozását tenné szükségessé. m. o.