Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

23 nem igényel. Talán csak azt érdemes még felemlíteni, hogy e részben az újrafelvétel elrendelhetősége már az előkészítő eljárás során is vitás volt s a törvényszéknek a Kúria döntésével egyező álláspontjával szemben felfolyamodás folytán az ítélőtábla rendelte el az újrafelvételi. A tényálláshoz tartozik, hogy 'az újrafelvételi eljárás során a 281. §. 2. pontjára alapított minősítés megalapozottsága hiánytalan beigazolást nyert. Az elsősorban érvényesített újrafelvételi ok tekintetében pedig a következő helyzet alakult ki: A rögtönítélő tárgyalás keretében a 9550/1915. I. M. számú rendelet 30. §-ának 2. bekezdése értelmében csupán a rögtönítélő bírósági tárgyalás megtarthatása miatt megkérdezett orvosszakértők akként nyilatkoztak, hogy a (terhelt nem elmebeteg 'és nem szenved illetve a cselekmény elkövetésének idején sem szenvedett a beszámíthatóságot kizáró elmebajban. Az újrafelvételi vizsgálat során a fegyházban teljesített szakorvosi vizsgálat alapján kihallgatott klinikai szakértők egybehangzóan azt a véleményt nyilvánították, hogy az elitélt a cselekményt a beszámíthatóságot kizáró kóros öntudatborulás állapotában követte el. Az Igazságügyi Orvosi Tanácstól beszerzett felül vélemény, ettől eltérően, abban hangzott ki, hogy a beszámíthatóságot kizáró okot a tanács nem talál megállapíthatónak, azonban az elitélt szabad akarati elhatározásának korlátozottsága az indulat tetőfokán jelentékeny fokú volt. A bizonyítékok ilyen állása mellett találta a királyi ítélőtábla a beszámíthatóság kérdésének alapjául fekvő ténykörülményeket az újított perben nem változottaknaik, a Kúria pedig azt az álláspontot elfogadhatónak, hogy a beszámíthatóság kérdésében a tényállás nem változván, a beszámíthatóság kérdésének felülvizsgálatába nem bocsátkozhatik. Minthogy azonban a beszámíthatóság kérdése tiszta jogkérdés, amelyet rendes perorvoslat folytáu anyagi semmiségi ok érvényesítése esetén a Kúria egész terjedelmében felülvizsgál, a jelen esetben is ia Kúria hatáskörébe tartozó kérdésnek jelentkezett semmiségi panasz következtében annak vizsgálata, hogy a királyi Ítélőtábla nem tévedett-e akkor, amikor a hivatkozott körülmények között a tényállást a beszámíthatóság kérdésében meg nem változottnak 'állapította meg. Megnyugtatónak a kifejtett helyzet semmiesetre sem mondható, mert a semmiségi perorvoslatra vonatkozó többször idézett törvényhelyek egyértelmű jogállapotot egyébként sem biztosítottak, aminek jellemzéséül idézem Mendelényi 'következő szavait: „A fentelőadottak azt bizonyítják, hogy mily zavarokat és nehézségeket szül a Bp. egységes rendszerének az ezzel homlokegyenest ellenkező rendszeren alapuló novelláris intézkedésekkel beoltása. Fellebbezés és semmiségi panasz, tény megállapító és revizionális bíróság, részleges jogerő és hivatalból való intézkedések teljes konfúziója és folytonos összeütközése, kerültek ennek folytán napirendre, — most, amikor az egyszerűsítés, gyorsítás és racionalizálás jegyében kellene