Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

22 valamely, az újrafelvétel szempontjából lényeges körülménynek az Ítéleti tényállásba való felvételét. A II. Bpn. 33. §-a alapján a Kúria e kérdés vizsgálatába belebocsátkozhatnék s ezzel pozitív irányban dönthetné el az újrafelvétel sorsát. Ám a 740. és 841. számú jogegységi határozatokban kifejtett álláspontját a Kúria az 1928. évi X. t.-c. életbeléptetése után is fenntartotta. így pl. a B. I. 4918/1931. és a B. II. 1424/ 1933. számú Ítéletekben is újból kimondotta, hogy a másodfokú bíróság ítéletében újabb ténymegállapítás hiányozván, anyagi okon nincs helye semmiségi panasznak, „mert különben a felülvizsgálat a jogkérdés, vagyis az alapperben már eldöntött olyan kérdés körébe nyúlna, amelyre nézve pedig nincs ujrafelvételnek helye". Mivel azonban ezekben az Ítéletekben szintén csak a Bpn. 33. §-ának 3. bekezdésére történik utalás, de nincs egyben állásfoglalás a II. Bn. 33. §-a irányában is, — nem láthatók tisztán azok az okok, amelyekre támaszkodva a Kúria az 1928. évi X. t.-c. életbelépése előtt kialakult gyakorlatát az új törvénnyel szemben is változatlanul tartja fenn; az említett döntések pedig azzal a materiális következménnyel járnak, hogy az ujrafelvett bűnügyben lényegileg csak egyfokú perorvoslat szerepel. Az itt tárgyalt kérdések rendkívül nagy jelentőségét a legjobban a gyakorlat tanulságai érzékeltetik. Éhből a szempontból kívánatosnak látszik, hogy az előbb ismertetett B. 3951/1925. számú Ítéleti döntés kapcsán röviden azt az ügyet is ismertessem, amelyben a nagy elvi jelentőségű döntés bekövetkezett, de amely azért is tanulságos, mert megvilágítja azon elvi döntések súlyát is, amelyet a jogegységi tanácsnak most ismertetett gyakorlata a tényállás megtámadhatósága kérdésében képvisel. Az említett esetben vádlottat a Btk. 281. §. 1. pontja szerint minősülő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntette miatt a rögtönitélő bíróság halálra ítélte. Kegyelem folytán az ítélet életfogytiglani fegyházra enyhíttetvén, a vádlott érdekében újrafelvételi indítvány terjesztetett elő, — a Bp. 446. §. 3. pontjára alapítottan s a Btk. 76. §-ának felhívásával elsősorban azon az alapon, hogy az elitélt az ítéleti cselekményt beszámíthatatlan állapotban ikövette el, másodsorban azért, mert az erős felindulást a sértett súlyos bántalmazása idézte elő, tehát a vádcselekmény a Btk. 281. §. 2. pontja szerint minősül. A ikir. ítélőtábla az alapperbeli ítélet hatályát fenntartotta, mert ítéleti megállapítása szerint a beszámíthatatlansági ok tekintetében a tényállás nem változott, — az enyhébb minősítésre irányuló újrafelvételi ok pedig érdemileg elbírálható nem volt, miután a statáriális rendeletre tekintettel a Btk. 281. §. 2. pontja szerint minősülő cselekmény nem jelentkezik a törvény enyhébb intézkedése alá esőnek, mint a 281. §. 1. pontja szerint minősülő cselekmény, a statárium hatálya alatt mindkét esetben halálbüntetéssel lévén sújtandó a vádcselékmény. Ami az utóbbi álláspontot illeti, a Kúria ismertetett döntésének rendkívüli jelentősége az üggyel kapcsolatos további megjegyzéseket