Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

21 az újított perben azonban — az alapperbeili ítélet hatályában való fenntartása által — mindig adva van egy olyan tényállás, amelynek helyességét — az említett jogegységi döntéseknél fogva — a Kúria a Bpn. 35. §-a szempontjából sem vizsgálja, hacsak olyan további tények nincsenek másodbiróilag szintén megállapítva, amelyek az alapperbeli Ítéletben foglalt tényállás fenntartását kétségessé teszik. Az ujrafelvett perben tehát a Kúria azon az állásponton van, hogy olyan esetben, amikor a másodbiróság Ítéletében új tény .nincsen megállapítva, nem bocsátkozik a Bpn. 35. §-a által megadott hatáskörben sem annak a vizsgálatába, hogy nem mellőzte-e az alsóbiróság valamely olyan ténykörülmény megállapítását, amelytől az anyagi törvény helyes alkalmazása függ, — minthogy ennek a kutatása — a Kúria kifejtett álláspontja szerint — már „a jogerős megbolygató új felülvizsgálatnak" volna tekintendő. Ez az elv azonban a törvény megszorító értelmezéseként jelentkezik, mert az ujrafelvett per különleges jogi természetével elválaszthatatlanul járó tény az, hogy az alapperbeli ítéletben megállapított tényállással konkurrálhat egy olyan újrafelvételi tényállás, amelyet az alsóbíróságok megállapítani elmulasztottak. Nem zárható ki, hogy az alsóbiróság tévesen nem tulajdonít jogi jelentőséget valamely újrafelvételi ténynek vagy ténykérdésnek s ezért nem állapít meg annak irányában tényállást, anélkül, hogy a mellőzés indokait kifejtené. Különös óvatosságra inthet e tekintetben az a megfontolás, amely szerint alig lehet elvárni \az újrafelvételi meghiúsultnak tekintő és az alapperbeli ítélet hatályát egész terjedelmében fenntartó alsóbbfokú bíróságtól azt, hogy külön — amint a Kúria mondja — „járulékos" tényeket állapítson meg, amikor az ilyen tények fogalmilag is csak szemben állhatnának az 'alapperbeli Ítélet fenntartása folytán megerősített alapperbeli tényállással és a bíróságnak e körül elfoglalt jogi álláspontjával. Ezért az idézett elv külön kimondásának az ujrafelvett ügyben egy olyan többlet fekszik alapjául, amely a törvényből nem származtatható le, a gyakorlatban pedig sérelmes lehet. Még világosabbá válik a kérdés jelentősége a II. Bn. 33. §-ia kapcsán, amely — a Bpn. 35. §-ának változatlan hatályossága mellett — a ténykérdések revízióját illetően még szélesebb jogkört állapít meg. Ez a jogkör már súrolja a bizonyítékok mérlegelésének felületét,*) a mi meggyőződésünk szerint pedig abba egyenes belenyúlást enged, mert az a feltevés, hogy ia Kúria a II. Bn. 33. §-a értelmében járván el „oly bizonyítékokat vesz figyelembe, amelyeket az alsóbiróság egyáltalában nem is vont mérlegelési körébe", nem fedi az e novelláris törvényhelyben megszabott egész hatáskört s gyakran nem is lesz egyéb puszta feltevésnél. Kétségtelen, hogy az újrafelvett bűnügy esetében is meg van a lehetősége annak, hogy :az alsóbiróság iratellenesen, helytelen íténybeli következtetéssel vagy a jogi relevancia félreismerése folytán mellőzi *) Melndelényi: Bűnvádi Eljárási Jog. I. 139. 1.