Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

20 nasznak nincsen helye, ha az ítélet nem tartalmaz olyan ténymegállapítást, mely akár önmagában, akár az alapitélet ténymegállapításaival kapcsolatosan nóvumnak volna tekintendő." Az ekként megformulázott elvet a jogegységi tanács a Bpn. 33. §-ának 3. bekezdésére alapítja, amely ,a Kúriát anyagi semmiségi ok esetében arra kötelezi, hogy határozatát a ikir. ítélőtábla láltal valóknak elfogadott tényekre alapítsa. Noha a döntés szövege maga meg is felel a törvénynek, mégis magyarázatra szorul, hogy miért volt szükséges ennek az elvnek az ujrafelvett ügyekben való külön és ismételt kimondása, — amikor kétségtelen, hogy a Bpn. 33. §-a a rendes perorvoslatok körében használható semmiségi panaszra vonatkozik s így a másodfokú bíróság által megállapított tényállásnak lanyagi semmiségi okon való megtámadása ia rendes eljárás során elvileg nem'kevésbé van kizárva, mint az újított perben? A BHT. VII. kötetének 841. számú döntése az indokolásban kiemeli, 'hogy „az újrafelvételi eljárásban a semmiségi panasz használbatását és az anyagi jogi felülvizsgálatot nem az alapperbeli jogerős ítélet hatályában való fenntartásának bírói kimondása maga zárja ki, hanem az, hogy az alapperbeli tényállással szemben új tény nem lett bíróilag megállapítva, vagyis, hogy az alapperbeli tényállás járulékos új ténymegállapítással sem lett semmi tekintetben megváltoztatva, mert amennyiben ez — ha csak részben is — megtörtént, a semmiségi panasznak az ujrafelvétel keretében érvényesített anyagi semmiségi okból helye van és a módosított új tényállásnak jogi (felülvizsgálata meg nem támadható, ha egyébként az alsóbb bíróságok az alapperbeli jogerős ítéletet hatályában fenn is tartották." Hol található ezek után mégis mérhető eltérés a rendes eljárásban és az ujrafelvétel során használt anyagi semmiségi panasz sorsa között? A Bpn. 35. §-a úgy rendelkezik, hogy abban /az esetben, ha a büntetőtörvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása olyan körülmény megállapításától függ, amelyet az eljárt bíróság mellőzött, a Kúria az ítéletet megsemmisíti és az alsóbbfokú bíróságot új eljárásra utasítja. Ennek iaz eljárásnak helye van a Bpn. 30. §-a értelmében akkor is, ha a Kúriának a semmiségi panaszt, mint a törvény által kizártat, vissza kell utasítania s a Kúria e jogával igen gyakran élt is. A Bpn. 35. §-ának értelmezését s a Bpn. 30. és 33. §-aival <való összefüggését illetően a gyakorlatnak az a kialakult álláspontja, hogy a Bpn. 35. §-a értelmében való eljáriásnak csupán akkor van helye, ha a bíróság valamely ténykörülmény megállapítását mellőzte, nincs helye azonban akkor, ha ,a kérdéses ténykörülmény meg nem állapításának okairól nyilatkozott. A Kúria beavatkozása tehát csak jogi tévedéssel vagy figyelem hiányából mellőzött ténykörülmény esetében lehetséges, a bizonyítékok mérlegelésének kérdésében azonban nem történhetik meg. Már most a rendes eljárás keretében a másodbiróság által megállapított — a Bpn. 35. §->a értelmében hiányos — tényállást a Bpn. 33. §. 3. bekezdésének elvi rendelkezésén túl mi sem támasztja alá,