Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

17 vagy új bizonyíték „az elitéltnek nembünösségét vagy a büntetőtörvények enyhébb intézkedése alá eső bűncselekményben való bűnösségét" tegye valószínűvé, — míg az in peius-ujrafelvételnél már annyit kíván meg, hogy a valószínűvé tétel a felmentettnek elitélése, vagy az elitéltnek a büntetőtörvények súlyosabb rendelkezése alá eső bűncselekményben való bűnössége irányában álljon fenn. Már a :két rendelkezés szövegének pontos egybevetéséből is következtethető, hogy a valósággal létrejött disparitást a törvényhozó nem célozta, ámde ez a disparitás megvan és bíróságaink — a törvény szövegéhez ragaszkodva — számos olyan esetben megtagadták az elitélt javlára előterjesztett újrafelvételi indítványt, amikor a felhozott új tény vagy új bizonyíték nem állott .kapcsolatban az elitélt bűnösségével, hanem csak az elitélt terhére iitéletileg megállapított cselekmény eredeti büntethetőségét kizáró valamely ok bizonyítására vonatkozott. Számos más esetben viszont a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy helye van az elitélt javára az ujrafelvételnek, amikor a büntethetőséget kizáró valamely ok (elévülés, kegyelem) igazolására érvényesíttetett új tény vagy új bizonyíték. A kérdés a Kúria gyakorlatában még ma sincs megnyugtatóan lezárva. így a Kúria III. büntető tanácsa még utóbb B. 6202/1929. számú Ítéletében is kimondotta, hogy „a kiadatási engedély ..., aminek a bűnösség kérdését befolyásoló anyagijogi jelentősége nincsen, hanem csupán a bűnvádi eljárás kizárását eredményező perjogi hatása van . . ., a Bp. 446. §. 3. pontja alá vonható új tényt vagy bizonyítékot nem állapít meg, mihez képest az az ítélettel befejezett, a bűnvádi eljárásnak a Bp. 446. §. 3. pontja alapján való ujrafelvételére alapot nem nyújthat." Ezzel szemben a Kúria L számú büntető tanácsa a B. 3697/1932. számú Ítéletében álláspontját úgy fejezte ki, hogy „az újrafelvételi eljárásban is hivatalból tisztázandó az a jogi kérdés, hogy az elévülés az alapeljárás során bekövetkezett-e ..." — amely szövegezésből nyilvánvaló, hogy a Kúria I. számú büntető tanácsa az elitélt javára való ujrafelvételt a konkrét esetben büntethetőséget kizáró ok alapján is elfogadta, de a kérdés elvi tisztázása nélkül csuptán azon az alapon, hogy a büntethetőséget 'kizáró ok fennforgása kérdését az újrafelvételi eljárásban is hivatalból tisztázandówak tekintette. Növeli a helyzet megoldhatatlanságának nehézségeit az a körülmény is, hogy a Kúria III. számú büntető tanácsa — nyilvánvaló ellentétben fentebb idézett 'álláspontjával, a B. 7328/1926. számú ítéletben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az időközben magadott felhatalmazás olyan nóvum, amelynek alapján az ujrafelvétel a felmentett vádlott terhére folyamatba tehető, amely elv viszont a felmentett terhére szolgáló ujrafelvétel körlét terjeszti ki aggályos módon. Az ujrafelvétel különleges alaki kérdései között első helyen áll és noha a gyakorlatban nem vitás, mégis kimagasló érdökességű az ujrafelvételnek illetve az ujrafelvétel elrendelésének törvényi joghatálya. Bűnvádi perrendtartásunk ezen a ponton az összes törvényhozások •között a legszigorúbb állásponton van, amennyiben az .alapperbeli