Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

18 Ítélet hatályát az ujrafelvétel jogerős elrendelése után is fenntartja, az alapperbeili Ítélet hatályon kívül helyezését csak az új főtárgyaláson itélő bíróságnak engedi meg s a jogerős alapperbeli ítéletben megállapított büntetés végrehajtásának sem vet törvényi gátat, hanem a végrehajtás elhalasztáslát vagy félbeszakítását merőben ia bíróság belátására bízza. A legújabb külföldi törvényalkotások túlnyomórésze, de a külföldi szakirodalomban is sokan, — Németországban már Binding is —, azt a felfogást juttatják kifejezésre, hogy ;az alapperbeli jogerős ítélet hatálya az ujrafelvétel jogerős elrendelése után már nem tartható fenn s hogy az alapperbeli ítélet végrehajtását a törvénynek magának kell felfüggesztenie illetve félbeszakítania. E felfogás szerint az ujrafelvétel jogerős elrendelésével a per fogalmilag a főtárgyalás-kitüzési perszakba kerül vissza s az alapperbeli ítéletnek, — a szigorú előfeltételekhez kötött újrafelvételi indítvány elfogadása, az újrafelvételi vizsgálat lefolytatása s az ujrafelvételnek, esetleg ikontradiktórius és szóbeli, tárgyalás után való jogerős elrendelése mellett -— olyan jelentőség, amely joghatályának fenntartását megengedné, többé nem tulajdonítható. Törvényünk sem hagy fenn kétséget aziránt, hogy az egyszer már jogerősen elrendelt újrafelvételi — helyesebben az ujrafelvenni rendelt bűnügyet — új főtárgyalás megtartása mellett és mindig ítélettel kell eldönteni. Következik ez nemcsak a 462. §. 1. bekezdésének azon körülírásából, hogy „a főtárgyalás eredménye alapján a bíróság az előbbi ítéletet hatályában fenntartja, vagy egészen illetőleg részben hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz", valamint ugyanezen szakasz 2. bekezdésének azon rendelkezéséből, hogy „ez ítélettel..." a jogerős büntetés felfüggesztése vagy félbeszakítása csak akkor rendelhető el, „ha a bíróság a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezte", hanem a 461. §. utolsó bekezdéséből is, amely szerint „az olyan bíró, ki az ügy előbbi elintézésénél az ítélet hozásában résztvett, lehetőleg mellőzendő az ujrafelvétel megengedhetőségének kérdésében (454—456. §-ok) határozó és az új főtárgyaláson itélő tanács alakításánál." Ezekből az idézetekből, de a 461—462. <§-ok egész szövegéből is következik, hogy az új főtárgyaláson az itélőbiróságnak most már az újított bűnper érdemében, in melius-ujrafelvétel esetén tehát: a nembűnösség vagy az enyhébb bűnösség kérdésében, kell döntenie, nem pedig abban a kérdésben, hogy helye van-e az ujrafelvételnek egyáltalában; nem térhet tehát vissza az ujrafelvétel megengedhetőségének, vagyis annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy az újrafelvételi indítvány alaki és anyagi feltételei fennforognak, illetve a 454—456. §-okban megszabott eljárás keretében fennforogtak-e? E felfogással teljes ellentétben mondotta ki a Kúria III. számú büntető tanácsa B. 3951/1925. számú ítéletében, hogy „a Bp. 455. és 456. §. 3. bekezdései alapján az előkészítést illetve az újrafelvételi elrendelő végzésnek csak az a joghatálya van, hogy amennyiben a 457. §. 3. bekezdését az eljáró bíróság nem alkalmazhatja, új főtárgyalást rendel s a 461. és 462. §-ok rendelkezése szerint jár el; ellenben nincs