Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 4. szám - A "színaranyban" valorizált kövezelések problémája és az új arany-rendelet
146 Az általam közelebbről ismert konkrét esetek azonban lényegileg ebből a szempontból ismét két különböző kategóriára bontandók szét. Az első kategóriába azok a szerződéses kikötések tartoznak, amelyekben a pengőben meghatározott kölcsönösszeg a szín-arany magánforgalmában kialakult napi árfolyam alapulvételével súlyszerinti szín-aranyra van átváltoztatva és egyben szerződésileg ki van kötve az, hogy az adós ugyanilyen súlyú szín-aranyat tartozik a tőke-tartozás esedékessége időpontjában visszafizetni. A második kategóriába azok á szerződéses kikötések tartoznak, ahol nem maga a pengőben meghatározott kölcsönösszeg van szín-aranyra, illetőleg annak bizonyos súlymennyiségére átszámítva, hanem az adóslevél (kölcsön-okirat) külön rendelkezése szerint az adós önálló kötelezettséget vállal annak a „különbözetnek" a megfizetésére, amely a kölcsöntartozás felvétele és visszafizetése időpontjában az előbbi alapján kiszámított szín-arany mennyiség pengő-ellenértékében mutatkozik. Szerény véleményem szerint mindkét arany-értékállandósági klauzula úgy jogi, mint ethikai szempontból meglehetősen aggályos. Éspedig jogilag aggályos már azért is, mert még ha nem is ütközik bele semmiféle tiltó-rendszabály kifejezett rendelkezésébe, de lényegesen beleütközik az arany-pengő rendeletek egész szellemébe és jogi elgondolásába. Állampénzügyi szempontból aggályos azért, mert az ilyen klauzulák elterjedése nem egyéb, mint a pengő stabilitásába vetett bizalom elleni propaganda. Végül az adósvédelem szempontjából is tűrhetetlen és meg nem engedhető, mert a szorult helyzetben levő adósok a hitelpiac mostani helyzete mellett végeredményben mindent aláírnak, de a méltányosság elvével ellenkező anyagi hátrányoknak vannak kitéve, mert hiszen tagadhatatlan az, hogy az aranypengő rendeletnek és a pénzügyi kormány eddig követett pénzpolitikájának mindenesetre meg volt az a nagyszerű és üdvös hatása, hogy a pengő vásárló ereje belföldi relációban nemcsak nem csökkent, de némileg emelkedett. Kétségtelen az is, hogy a mai világgazdasági helyzet olyan súlyos és olyan komplikált problémákat vetett felszínre, amelyekre mindenféle vonatkozásban tökéletes megoldásokat találni úgyis teljesen lehetetlen. Kétségtelen, hogy igen jelentős szerepet játszó külföldi államok a mienkkel ellentétes pénzügyi politikájának is voltaképen az volt az egyik fő célja, hogy a pénztartozások színvonalát az áru-értékek eltolódolt színvonalával valamiképen összhangba hozzák, ami egyik legelső vonatkozásban épen adósvédelmi intézkedés is volt, sőt pl. épen az ÉszakAmerikai Egyesült Államokban a dollár „leengedése" mindenekelőtt az eladósodott farmerek megmentésére irányult. Amíg tehát számos nagyállam pénzügyi kormánya még attól az áldozattól sem riadt vissza, hogy valutájának stabilitását átmeneti elő-