Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A "színaranyban" valorizált kövezelések problémája és az új arany-rendelet

147 nyökért megrendítse, addig a mi egész gazdasági életünk igen sokat szenvedett azért a ma még kellőleg fel sem becsülhető előnyért, amely pénzünk stabilitásának megóvásában rejlett. Ha már azonban mindezeket az áldozatokat meghoztuk és mindazokat a hátrányokat elszenvedtük, amelyek ezzel a távolabbi perspektívából sokkal bölcsebb és helyesebb pénzügyi politikával együttjárnak, akkor magasabb ethikai szempontból teljesen tűrhetetlen az, hogy a hitelezők még abban a pénznemben is numerikusan nagyobb összeget követelhessenek vissza adósaiktól, amelynek vásárló ereje semmit sem változott a hitelező hátrányára. Szerény nézetein szerint tehát a szín-aranyban való valorizáció mindkét általam ismert kategóriája a gazdasági életnek ismét egy olyan kinövése, amelyet nagyon is érdemes külön figyelemre méltatni és amelyet legfőbb ideje volna intézményesen megszüntetni, illetve lehetetlenné tenni. Jogilag a két kategória közül — épen a 2360/1935. M. E. számú rendelet megjelenése óta — az a klauzula maradt feltétlenül érvényes, amelyet fentebb második helyen említettem s amely kifejezetten a szín-arany napi árfolyamai közötti „különbözet" külön megtérítésére vonatkozik, mert az előbbinél legalább is vitatható az, hogy maga a szín-arany szolgáltatására vonatkozó kötelezettség a rendelet 2. §-a szerint most már törvényes akadályba ütközik s ennélfogva érvénytelen. Nincs tudomásom arról, hogy akár az egyik, akár a másik szín-arany-klauzula érvényessége tárgyában valamely felsőbirósági döntés történt volna. Az általam történt nyomozások mindenesetre teljesen negatív eredménnyel végződtek s ez talán arra látszik mutatni, hogy az ilyen színarany-értékállandósági klauzulák érvénye sem pro, sem contra ezideig még nincs teljesen eldöntve. Ezzel szemben a fentebb kifejezett aggályok a legtávolabbról sincsenek gyakorlati jelentőségükben devalválva, mert ugyancsak megállapítottam azt is, hogy pl. a budapesti telekkönyvi hatóság az ilyen kikötéseket bíróilag érvényesíthetőknek fogadja el azzal, hogy azok telekkönyvi bejegyzését megengedi. A rendelkezésemre álló egyik jelzálogjogi bekebelezésben ez azzal jut kifejezésre, hogy maga a bekebelezés „az okiratban foglalt tartalommal" foganatosíttatott, a másikban pedig egyenesen azzal a kifejezett rendelkezéssel, hogy: „egyúttal a kölcsön-szerződés 5. pontjában írt szín-aranyra szóló átértékelési megállapodás feljegyeztetik". A március 6-iki arany-rendelet nagy gazdasági jelentősége el nem vitatható, valamint az sem, hogy számos visszaélés útját vágta el, azonban a fenti probléma még újabb megfontolás és intézkedés tárgyát kell, hogy képezze.