Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A "színaranyban" valorizált kövezelések problémája és az új arany-rendelet

145 hogy az összes idevonatkozó rendeletek elsősorban az aranyérmékben kikötött arany-fizetések eseteit tartják szem előtt, de ezeket egyáltalán nem választják el az egyéb arany-fizetési kikötésektől, amelyek esetleg mint arany-értékállandósági kikötések is figyelembe jöhetnek. Erre mutat a már sokszor idézett 410/1932. M. E. számú rendelet 1. §-ának fogalmazása is, amely „valósággal aranyban, vagy arany-érmékben" fizetendő pénztartozást említ. A kétféle jogi természetű arany-klauzula itt meglehetősen egybefolyik, bár gyakorlatilag kezdettől fogva nálunk is elég lényeges különbségek voltak. Mindenekelőtt meg kell itt azt is említeni, hogy az arany-érme kikötések közül a külföldi arany-érmék legnagyobb része indirekté ki van véve (id. rend. 3. §.), mert amennyiben ezek ma is forgalomban vannak, illetőleg ma is törvényes fizetési eszközül szolgálnak, úgy ezek nem az aranyfizetési rendeletek, hanem a külfölddel való fizetési forgalmat korlátozó rendeletek s így elsősorban a 6900/1931. M. E. számú transzfer-rendelet hatálya alá esnek. Viszont pengőértékre szóló belföldi arany-érmék már régóta nincsenek forgalomban. Ellenben de facto és de jure egészen a legutóbbi (márc. 6-iki) aranyrendelet kibocsátásáig jogilag egészen szabad volt pl. az aranyrudak belföldi forgalma s ennek következtében a valósággal aranyban való kikötés, amennyiben az ilyen kikötés pl. kifejezetten aranyrudakban, vagy súly-szerinti szín-arany szolgáltatásában állott, jogilag meg volt engedve. De gyakorlatilag ez nem jelentett mást, mint egy érték-többlet fizetést, amely azonban gyakorlatilag az adósra nézve egy többlet-terhet jelentett e egyúttal jogilag is ellentmondásba került ugyanezeknek a rendeleteknek az átszámítási kulcsra vonatkozó egyéb rendelkezéseivel. Még érdekesebbé vált a helyzet a f. évi márc. hó 6-án megjelent 2360/1935. M. E. számú rendelet megjelenése óta. Egészen kétségtelen ugyanis, hogy mostantól kezdve már a „valóságos arany-rudakban" való teljesítés is jogilag teljesen tilossá vált, de viszont eldöntetlen maradt az a kérdés, hogy az aranyrudak szolgáltatására, vagy általában véve bizonyos menynyiségű szín-arany szolgáltatására vonatkozó szerződési kikötések mennyiben maradhatnak érvényben, mint értékállandósági kikötések (Goldwertklausel), amelyek lényegileg így azt jelentenék, hogy az adós pengőben teljesít ugyan, de a Pénzintézeti Központ által az arany beváltására nézve közzétett napi árfolyam alapján kiszámított pengőösszeget köteles hitelezőjének megfizetni. ilyen „szín-aranyra" szóló arany-klauzulák a legutóbbi időben is (tehát már a devizakorlátozások, aranyfizetési korlátozások és az aranypengő rendeletek érvényben léte óta is) elég gyakran fordultak elő a gyakorlati életben, különösen a magánfelek között létrejött kölcsön-megállapodásokban.