Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 4. szám - A "színaranyban" valorizált kövezelések problémája és az új arany-rendelet
144 zások teljesítésére is kiterjed, de a szóbanlevő aranyfizetési rendeletek intézkedései egyébként továbbra is érintetlenül maradnak. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy mindazokban az esetekben, amelyeket a 410/1932. M. E. számú és ezzel kapcsolatos aranyfizetési rendeletek eddig is szabályoztak, most egy újabb alternatíva keltkezett, éspedig az, hogy még amenyiben az adósnak módjában is állna „valóságos aranyban vagy aranyérmékben" teljesíteni (v. ö. 410/1932. M. E. sz. r. 1. §.), ezentúl jogilag tilos lesz így fizetnie, hacsak a Nemzeti Bank erre külön engedélyt nem fog adni. A jogügyletek (kereskedelmi-jogi és magánjogi jogcímeken alapuló összes jogügyletek) jogi korlátozására vonatkozó változás igen lényeges és az így előállott új helyzet a fentiek szerint meglehetősen tiszta is volna, ha mindenekelőtt a korábbi ú. n. aranyfizetési rendeletek szövegezése kétségeket nem hagyna abban a tekintetben, hogy tulajdonképen az aranyklauzulák milyen eseteire terjednek ki ezek a rendelkezések? Itt mindenekelőtt ki kell térni arra, hogy a legutóbbi időben Európa-szerte nagy jogi viták fejlődtek ki akörül, hogy a magán-megállapodásokban foglalt arany-klauzula mikor tekinthető valóságos „aranyérme-fizetési" kikötésnek és mikor „aranyértékállandósági" kikötésnek. Különösen Németországban volt nagy gyakorlati jelentősége az ú. n. „Goldmünzklausel" és „Goldwertklausel" közötti éles jogi distinkciónak amiatt, hogy az új német jelzálog-törvény nem engedett meg másféle bekebelezést, mint „a német pénznemben kifejezett határozott öszszegü bekebelezést". Ennélfogva a Reichsgericht egy elvi jelentőségű határozatával úgy döntött, hogy az aranymárkára szóló bekebelezési kérelemnek helyt lehet ugyan adni, de csak oly értelemben, hogy az „arany-érmékben való fizetést" jelentsen (Goldmünzklausel), ami pedig természetesen a gazdasági helyzet utóbbi fejlődése következtében teljesen illuzóriussá vált. A német tudományos irodalom terén különösen Nussbaum volt az, aki mint a modern pénzjogi irodalom egyik legjelesebb képviselője, különösen „Geld" című művében elméletileg a legrészletesebben kifejtette ennek a kérdésnek minden vonatkozású jelentőségét. Az angol és az olasz legfelsőbb bíróságok legújabb gyakorlata viszont a felé az álláspont felé hajlik, hogy amennyiben a szerződéses arany-klauzula kifejezetten! arany-érmékben való teljesítést is említ, de a valóságos arany-érmékben való teljesítés egyelőre gyakorlatilag nem lehetséges, úgy az arany-klauzulák érvénye, mint értékállandósági kikötés jön figyelembe. Nálunk amióta csak az aranyban való fizetések lehetősége ténylegesen és jogilag korlátozva van, nem is lehet kétséges,