Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Tiszta jogtan

139 És kétségtelen az is, hogy a jogelméletnek csakis a legszükségesebb mértékben szabad a filozófiára támaszkodnia s egyébként arra kell törekednie, hogy a szaktudományokhoz hasonlóan az ismeretelméleti realizmustól vagy idealizmustól független eredményeket mutathasson fel. Kelsen legújabb munkájában a felesleges filozófiai fejtegetésektől való „tisztaságot" igen nagy mértékben megtalálhatjuk. 8. Az egyedüli kivétel talán az „alapnormára" vonatkozó felfogása, amelyben a fent (4.) kifejtettek szerint a túlzó ismeretelméleti idealizmus maradványát láthatjuk. Azt a tanítását, hogy a jogi lépcsőzet legfelső fokán álló tételes jog a maga jogi érvényét a jogtudománytól felvett „hipotetikus alapnormából" nyeri, most is fenntartja (66., 74. 11.), de már sokkal óvatosabb formában, mint eddig. Azáltal pedig, hogy az egyes állami jogrendszereket a nemzetközi jog segítségével egy egységes világjog-rendszerbe foglalja össze: az állami alkotmányok jogi érvényességének forrását, vagyis „relativ-alapnormáját" a nemzetközi jog egyik tételes jogszabályában találja meg (72. 1.). A ,relatív-alapnorma" már nem a jogtudomány „hipotézise" többé, hanem tételes jog. Csupán a nemzetközi jognak volna ezek szerint szüksége hipotétikus alapnormára. Minthogy azonban szerzőnk a nemzetközi jogot a partikuláris nemzetközi szerződéses jog és az általános nemzetközi szokásjog két fontos fokozatára osztja s az előbbi alárendelt fokozat jogi érvényességét a nemzetközi szokásjog magasabb fokozatából vezeti le (130. 1.), ha a szokásjogot jogként elfogadjuk, „hipotétikus alapnormára" semmi szükség sincsen, minthogy annak tartalma Kelsen szerint nem is mond egyebet, mint azt, hogy a nemzetközi szokásjogot jogként kell elfogadni (130. 1.). Az előbb magunk is hipotétikus formában fogalmaztuk meg azt a feltételt, hogy „ha a szokásjogot jogként elfogadjuk"; ebben azonban mégis helytelen dolog volna egy olyan, a jogtudománytól megalkotott, hipotétikus normát látni, amelyből az egész jogrendszer a maga jógi érvényességét nyeri. Ezzel a jogi érvényességgel a szokásjog — a benne rejlő „értelemnél" fogva — a jogtudománytól függetlenül is bír s a jogtudomány szerepe csupán az lehet, hogy ezt egyszerűen konstatálja. Máshol volt alkalmam kifejteni, hogy az „alapnorma" a jogi rend végső szokásjogi alapja gyanánt is felfogható.7) Kelsen legújabb felfogása valóban nincsen már távol ettől a felfogástól. 9. Már az a körülmény, hogy Kelsen új művében ilyen jelentős szerep jut a szokásjognak, amellyel régebbi munkáiban édeskeveset törődött, figyelmeztet arra, hogy Kelsennek az a közeledése a szociológiai felfogáshoz, amelyről fentebb (4.) volt 7) Recht und Gewohnheitsrecht, 561. 1.