Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Tiszta jogtan

140 szö, jelen müvében is folytatódik. A szokásjogban ugyanis a tényeknek jogot teremtő ereje nyilvánul meg a tradicionális jogi felfogás szerint. Ehhez hozzá kell fűznünk azt a kiegészítést, hogy nem akárminő tények, hanem csupán emberi cselekvések alkalmasak szokásjog alkotására, minthogy ezeknek az emberi cselekvéseknek határozott „értelmük" van, amely belőlük mint konkludens faktumokból kikövetkeztethető. Az olyan puszta természeti tényt, amelynek semmi bennrejlő értelme vagy jelentése sem volna, semmiféle „alapnorma'' sem tudna jogi kötelező erővel felruházni. De ha ekként a szokásjogot keletkeztető emberi cselekvések nem is tekinthetők puszta faktumoknak, mégis kétségtelen, hogy a szokásjogban jobban előtérben áll a pozitiv jog szociológiai alkotó elemét jelentő tényleges érvényesülés mozzanata, mint az írott jogban.8) Azáltal tehát, hogy a tételes jog legmagasabb fokozata gyanánt Kelsen új munkája a szokásjogot jelöli meg, tulajdonképpen a pozitiv jog tényleges érvényesülésének szükségét hangsúlyozza. S valóban az „alapnorma" tartalma szerinte nem egyéb, mint az a tétel, hogy normatív jogi érvényességgel csak az a jogrendszer bír, amely a szociológiai valóságban tényleg érvényesül (68. 1.). Ezzel azonban a normatív jogászi érvényességet a faktikus, tényleges érvényesüléstől tette függővé (72. 1.) és kapcsolatot létesített a normák világa és a tények világa közt. A ténytudományi elemektől teljesen „tiszta jogtan" eredeti programmja ezáltal újabb erőteljes megszorítást nyer. Hogy milyen távol jutott attól az eredeti felfogásától, amely a jogban puszta normát látott, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most már maga is a jog két alkotóeleméről beszél: a térben és időben lefolyó külső aktusról és az ahhoz tapadó „értelemről" (2., 127. 1.). A normatív szempont és a szociológiai szempont összegyeztetésének lehetőségét is megtalálhatjuk tehát legújabb munkájában. Ennek az összeegyeztetésnek célját szolgálja az is, hogy most már a szociológiai faktumokban sem lát csupasz ténylegességet, hanem észreveszi a hozzájuk tapadó értelmi és értékbeli jelentést is (2., 35. 1.). 10. Már az elmondottakból következik, hogy a „tiszta jogtan" abban a lehiggadt és eredeti kiindulópontjához képest sokban mérséklődött formájában, melyben Kelsen új művében áll előttünk, igen nagy mértékben közeledik a tradicionális jogi felfogáshoz. Ez a közeledés nem csak az alapgondolatok terén, hanem számos részletkérdésben is világosan felismerhető. Már említettük (6.), hogy az a Kelsen-féle tanítás, amely szerint a jog azonos volna az állammal, jelentősen módosul a nemzetközi jog számára juttatott kiemelkedőbb szerep folytán. Régebben 8) V. ö. Recht und Gewohnheitsrecht c. értekezésem, 564—567. 11.