Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Tiszta jogtan

137 birói ítéletek, közigazgatási aktusok, a magánjogi jogügyletek s végül az egyszerű végrehajtási cselekvények, amelyek mindnyájan hasonnemü jelenségei a jog világának. u\ „lépcső-elmélet" szociológiai jellegének felismerését Kelsen számára lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy a legmagasabb tételes jogalkotási fokozat, az alkotmány, jogi érvényességét szerinte egy ú. n. „hipotétikus alapnormából" nyeri. Ez az „alapnorma" már nem tételes jog, hanem a jogtudománynak egy „feltevése", amelyre azért van szükség szerinte, mert e hipotézis nélkül az alkotmánynak jogi érvényességét, ami más, mint a tényleges érvényesülés faktuma, nem tudnók megmagyarázni. Kétségtelen, hogy rendkívül merész és nézetem szerint nem is szerencsés gondolat, az alkotmány — s ezáltal az egész jogrendszer — jogi érvényességét a jogtudománynak egy hipotézisére alapítani. Ugy vélem, hogy Kelsen számára is csak az tette lehetővé e gondolat felvetését, hogy „tiszta jogtana" nem volt eléggé „tiszta" a jogelméletbe szorosan bele nem illő ismeretelméleti érvelésektől. A Cohen-féle ismeretelméleti idealizmus alapján állva Kelsen azt tanítja, hogy amint általában az ismeret tárgyát a megismerés hozza létre, akként a jogot is, mint a jogtudomány ismereti tárgyát a jogtudomány hozza létre. Kétségtelen, hogy mikor a jogkeletkezés processzusáról beszélünk, akkor nem a jognak mint ismereti tárgynak ismeretelméleti létrehozásáról van szó. És mégis a „lépcső-elmélet" koronájaként szereplő „alapnorma" semmi egyéb, mint annak a tanításnak, hogy a jogot ismeretelméleti értelemben a jogtudomány hozza létre, a jogalkotási processzus legmagsabb lépcső-fokára való alkalmazása, illetőleg korlátozása.5) 5. Nézetem szerint a „tiszta jogtan" további fejlődésében akkor fogja a gyakorlati jogélet elméleti magyarázatának célját leginkább szolgálni, ha mindenekelőtt az „alapnormára" vonatkozó tanítását veszi revízió alá, ha továbbá a felesleges filozófiai fejtegetésektől való „tisztaságot" is törekvései közé iktatja, ha a tanításaiban ma még eléggé diszharmónikusan jelentkező normatív szempont és szociológiai szempont összeegyeztetésének kellő módját megtalálja, s ha végül enyhíti azt a nagy ellentétet, amely számos kérdésben a saját eredeti, de nem egy5) Az alapnorma felvétele ellen felszólaltam a Kelsen-Emlékkönyvbe írt és a fenti 2. jegyzetben idézett tanulmányomban, ugyanott kifogásoltam azt a törekvést is, amely a jogelméletben akarja megoldani az ismeretelmélet vitás kérdéseit. IA jogelméletnek oda nem való filozófiai szempontoktól való „megtisztítása" érdekében utaltam továbbá „Recht und Gewohnheitsrecht" c. értekezésemben (Zeitschrift für öffentliches Recht, 1934., 546. 1.) arra, hogy a jogelméletnek az eltérő ismeretelméleti felfogásoktól független igazságok megállapítására kell elsősorban törekednie.