Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Tiszta jogtan

135 termékeny irodalmi működése egészének ismerete alapján lehet csak megállapítani azt, hogy régebbi felfogásaiból mi nem tekinthető még elavultnak újabb állásfoglalásai következtében. Eddigi fejlődését nagy vonásokkal akként vázolhatjuk, hogy az két szakaszra tagozódik. Az első szakaszban, mintegy a szabadjogi mozgalom szociológiai irányzatának ellenhatásaként, a jogtudomány „tisztaságát" a szociológiai, lélektani és általában tény tudományi megállapításoktól való tartózkodásban látja s éppen ezért ebben az időben a „tiszta jogtan" egyértelmű a „normatív juriszprudencia", vagyis a valóságtudományi elemektől mentes, tisztára normatív jogtudomány elgondolásával. A második szakaszban a „tiszta jogtan" programmja kibővül*, nem csak a valóság tényeit kell eszerint a normatív jogtudománynak figyelmen kívül hagynia, hanem azokat a jogi normákon kívüli egyéb normákat, erkölcsi és politikai követelményeket is, amelyeket Kelsen a „természetjog" fogalmában foglal össze. Ennek a programúinak nem felel már meg a „normatív juriszprudencia" elnevezés, s így most már végleg a „tiszta jogtan" jelszava szolgál Kelsen tanításának megjelölésére, amely nemcsak a ténytudományi, de a rejtett természetjogi elemektől is meg akarja tisztítani a jogtudományt.1) A „tiszta jogtannak" ez a kettős irányzata azonban szükségképpen ellentétbe kerül egymással. Amint azt a KelsenEmlékkönyvbe írt tanulmányomban részletesen megindokoltam, a szociológiai elemektől való „tisztaság" a természetjogi felfogásra vezet, a természetjoggal szembeni állásfoglalás pedig a jog pozitivitásában rejlő tényleges érvényesülés szociológiai faktumának elismerését vonja maga után.2) S valóban, amilyen 1) Ennek a fejlődési foknak felel meg :Kelsen tanításainak „Allgemeine Staatslehre" (Berlin, 1925.) c. nagy művében való összefoglalása, valamint e tanítások lényegének az a rövidre fogott vázlata, melyet „Az államelmélet alapvonalai" címen magyarra fordítottam (Szegedi Tudományos Könyvtár, 3. köt., 1927.). 2) V. ö. J. Moór: „Heine Rechtslehre, Naturrecht und Rcchtspositivismus" (Gesellschaft, Staat und Recht, Festschrift gewidmet Hans Kelsen zum 50. Geburtslage, Wien, 1931.). — (A Kelsen-féle iránnyal foglalkozik „A társadalomtudomány és a tételes jogtudomány határkérdéseiről" (Társadalomtudomány c. folyóirat, 1922.), valamint „A jogi normák változásának problémája", (Athenaeum, 1924.) c. értekezésem, továbbá a Magyar Jogi iSzemle 1924. évfolyamában „A jogerő problémája és a jogrendszer lépcsőzetes tagozódásának teóriája" és „A nemzetközi alkotmány, a nemzetközi jog és az állami szuverenitás problémája" c. cikkem. A szociológiai szempont jogosultságát „Szociológia és jogbölcselet" (Filozófiai Értekezések, 5. füzet, 1934.), a természetjogi szempont jogosultságát „A természetjog problémája (Akadémiai Értekezések: 1934.) c. tanulmányaim vizsgálják részletesen.