Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Tiszta jogtan

134 is, hogy a jog normatív előírások rendszere, amelyek nem azt mondják meg, hogy mi van, mi történik tényleg a valóságban, hanem azt parancsolják meg, hogy mi legyen, hogy mit tegyünk, éppoly kétségtelen az is, hogy az élő pozitív jog fogalmához hozzátartozik a valóságos emberi cselekvések útján való tényleges érvényesülés szociológiai mozzanata is és hogy éppen ebben a taktikus érvényesülésben rejlik a jog pozitivitása. Ha tehát igazat adhatunk is annak a módszertani követelménynek, hogy a normatív jogászi fejtegetésekbe — melyeknek arra kell irányulniok, hogy megvilágítsák a jogi normák előírásait, — ne vegyítsünk szociológiai, pszichológiai vagy általában ténytudományi megállapításokat, másrészről nem zárkózhatunk el annak felismerése elől sem, hogy minden tételes jogtudománynak éppen kiindulópontja az a szociológiai megállapítás, hogy a tőle kifejtendő jogszabáh^tartalmak a valóságban, egy bizonyos időben és helyen, tényleg érvényesülnek, faktikus követésre találnak. Hasonló érveléssel mutathatunk reá a politikai szempontoktól való tisztaság követelményének túlzó voltára is. Bármennyire igaz legyen is, hogy nem szabad a tételes jogászi fejtegetésekbe belekeverni olyan politikai szempontokat, olyan erkölcsi követelményeket vagy általában olyan célkitűzéseket, amelyek magában a tételes jog tartalmában elismerést nem nyertek, éppoly kétségtelen, hogy minden jogszabály, — éppen normatív előírást, vagyis célkitűzést tartalmazó természete folytán, —• valamely meghatározott célt akar megvalósítani s így nem is érthető meg azoknak a politikai, erkölcsi vagy általában társadalmi céloknak ismerete nélkül, amelyek tartalmában kifejezést nyernek. Ha tehát igazat adhatunk is annak a módszertani követelménynek, hogy ne vegyítsünk dogmatikus tételesjogi fejtegetésekbe a Kelsen-féle értelemben vett természetjogi követelményeket, vagyis olyan politikai és erkölcsi célkitűzéseket, amelyek a valóságos tételes jog céljaitól idegenek, másrészről nem zárkózhatunk el annak felismerése elől sem, hogy minden tételes jognak van egy bizonyos erkölcsi és politikai tartalma, amelynek figyelembevétele nélkül az illető jogrendszer szabály tartalmának dogmatikus kifejtése sem lehetséges. 3. Az említett túlzások tarthatatlansága igen világosan jelentkezik különben magának a Kelsen-féle tanításnak fokozatos kialakulásában is. A „tiszta jogtan" elmélete ugyanis nem áll előttünk készen 'kialakulva iKelsen első nagy müvében a „Hauptprobleme"-ben, mint ahogy Stammler egész jogfilozófiája már első nagy művében, a „Wirtschaft und Recht"-ben teljesen készen áll. Kelsen azok közé a gondolkodók közé tartozik, akik állandó fejlődésben vannak s akik régebbi nézeteiket igen sokszor és igen jelentősen módosítják. A vele szemben gyakorolt kritikának egyik nehézsége éppen az, hogy igen szóleskörű és