Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 2. [r.]

123 látás, hanem már a kényszernyugdíjazás lehetősége is állandó zaklatás alatt tartja az egész birói testületet, vagyis annak a lehetőségében van a zaklatás, hogy a miniszter minden biró ellen eljárást indíthat konkrét fegyelmi cselekmény nélkül. A bíróságok függetlensége megköveteli, hogy a biró ne legyen állandó félelem és aggodalom alatt, ami elkerülhetetlen, ha a kényszernyugdíjazásnák lehetősége vagy veszélye fenyegeti. Juhász Andor (Pesti Hírlap, 1935. febr. 12.), a kir. Kúria ny. elnöke ellentmondást lát egyrészt a jelenlegi igazságügyminiszter nemes gondolkozása és a birói kar iránt érzett rokonszenve, másrészt a javaslat megjelenése között. Az ellentmondás forrását abban a mulasztásban ösmeri fel, hogy a rendkívül kényes alkotmányjogi matériába belenyúló ez a munkálat az arra hivatottak hozzászólása nélkül s egyáltalán a nyilvános jogászi megbírálás lehetőségénök kizárásával került a törvényhozás elé. Sorra vesz] a javaslatnak a birói függetlenséget veszélyezitető rendelkezéseit s nyíltan kijelenti, hogy ha ezek a rendelkezések a törvónj^tárba kerülnének, akkor nálunk birói függetlenségről csak mint a mult idők szép emlékéről lehetne beszélni. Felveti ugyanis a kérdést, hogy itélkezhetik-e szabadon a biró kényes politikai természetű büntető vagy politikai perekben, ha attól kell tartania, hogy a kormányra kedvezőtlen döntés esetén „gyenge ítélőképesség" címén kényszernyugdíjazási eljárás alá kerülhet. Egyébként is iinnak megvizsgálása, hogy a biró a rábízolt ügyek érdemében helyesen döntött-e —- flagráns törvénysértéstől eltekintve — a felügyelet számára tilos terület. Egy-két gyengébb tehetségű biró sokkal kisebb veszedelme az igazságszolgáltatásnak, mintha a birói függetlenség tartó oszlopait rendítjük meg. Ezek a nagytekintélyű felszólalások nyilván meg is tették hatásukat, úgy az igazságügyminiszterre, mint a képviselőház pénzügyi bizottságára. A pénzügyi bizottság f. évi február 27-iki ülésén ugyanis a javaslat két legjobban kifogásolt szakasza lényeges módosításon ment keresztül. Az 59. §. rendelkezett nevezetesen az áthelyezésről olyformán, hogy, ha a biró működése eddigi székhelyén vagy eddigi alkalmazásában az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze, áthelyezését fegyelmi vétség hiányában és fegyelmi eljáráson kívül is a fegyelmi bíróság javasolhatja. Az igazságügyi bizottság ezt a szakaszt olyképen szövegezte, hogy a fegyelmi bíróság elrendelheti az áthelyezését azoknak a bíráknak, akiknek működése eddigi székhelyükön vagy eddigi alkalmazásukban az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze. Lényeges újítás továbbá az, hogy ezt a rendelkezést csupán az első folyamodású bírákra korlátozza. Fontos újítás az is, hogy nem a kir. ügyészség indítja meg ezt az eljárást, amint az a javaslatban tervezve volt, hanem a közvetlen felügyeleti hatóság,