Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 2. [r.]

122 KRITIKAI SZEMLE. Hogy a birói függetlenség mennyire nem csupán a jogászokat érdeklő alkotmányjogi biztosíték, hanem a nép széles rétegei is a nemzet közkincsének tekintik azt, arra jellemző, hogy a bírák felelősségéről szóló most már törvényjavaslat formájában a képviselőház előtt fekvő tervezet széleskörű megvitatása nem a jogi lapok hasábjain, hanem a napi lapokban folyt le. Legelőkelőbb jogászaink álltak sorompóba s épen ezért nem tartjuk érdektelennek, hogy ezeknek a kritikáknak tükrében foglalkozzunk ezzel az eminens kédéssel. Időrendi sorrendet tartva elsősorban említjük Magyar István (Pesti Napló, 1935. febr. 2.) íny. koronaügyész cikkét. Magyar István alapjában helyesli a javaslatot és különösen értékesnek tartja a szigorú vádelv elejtését, nevezetesen azt, hogy a fegyelmi bíróság akkor is ítélkezni köteles, ha az ügyész a vádat elejtette. Ráth Zsigmond (Pesti Hrilap, 1935. febr. 6.) a kir. Kúria ny. másodelnöke szerint nem volna helyes, hogy olyanok, akik a birói hivatásra képtelenek, a birói függetlenség köpenye alatt az igazságszolgáltatást veszélyeztessék. Nem lehet tehát kifogást tenni a javaslatnak ama intézkedése ellen, amely szerint a nyugalomba helyezésnek, illetve végkielégítés mellett a szolgálatból elbocsátásának okául szolgálhat az, hogy a bíró oly járatlanságot vagy oly gyenge ítélőképességet tanúsít, hogy állásában maradása a közszolgálattal szemben jogosan támasztható 'követelményeknek nem felel meg. Tekintettel arra, hogy erről is független fegyelmi bíróságok intézkednek, ezt a rendelkezést is megnyugvással kell fogadnunk. Lázár Andor (Pesti Hirlap, 1935. febr. 6.) igazságügyminiszter, nyíltan kijelenti, hogy & birói függetlenség nem lehet öncél. Épen a bíróságok tekintélyének megőrzése követeli, hogy velük szemben még szigorúbb erkölcsi szabályokat alkalmazzunk s a függetlenség mellett biztosítani kell az ítélkezés jóságának más kellékeit is. Az igazságügyminisziternek, mint legfőbb felügyeleti hatóságnak kell őrködni ezek felett az igazi kincsek felett. Nagy Emil (Pesti Hirlap, 1935. febr. 7.) v. igazságügyminiszter főleg azt kifogásolja, hogy az igazságügyminiszter fegyelmi vétség hiányában is javaslattal léphet a fegyelmi bíróság elé az áthelyezés végett. Kifogásolja az eljárásnak azt a módját is, mely szerint ilyenkor a bírósági elnök felszólítja a bírót, hogy kérje az áthelyezését. Igaz, hogy végeredményben a fegyelmi bíróság dönt ebben is, tagadhatatlan azonban, hogy ez az eljárás magában hordja a zaklatás kétségtelen jeleit. A legtágabb körű és labilis elbírálás alá tartozik ugyanis annak megítélése, hogy mikor forog fenn valamely biró részéről járatlanság és gyenge ítélőképesség. Vargha Ferenc (Pesti Hirlap, 1935. febr. 10.) ny. 'koronaügyész, lényegileg tovább fűzi Nagy Emil gondolatait és megállapítja, hogy nem csupán a kényszernyugdíjazás alá vont bírákra forog fenn a zak-